Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
B) A Kalocsai Érseki Levéltár ismertetője - KFL.I.1. Kalocsai Érseki Hivatal
KFL.I.l.a. EGYHÁZKORMÁNYZATI IRATOK a régi helyzet. Rövid cezúrát jelentett még 1849-ben az épület hadikórházzá alakítása, a növendékeket ekkor hazaengedték, ill. jórészt katonának álltak. A 4-5 fős tanári karok fölállításában, folyamatos ellátásában nagy szerepet játszottak a szerzetesrendek. A kezdetben meghívott ferenceseket később felváltották a Kalocsán letelepedő piaristák majd jezsuiták. (A tanárok, elöljárók közül talán érdemes megemlíteni Katona István, Palma Ferenc jezsuiták, ill. Alber János piarista nevét.) Fontos szerepük volt még a tanításban a káptalan canonicus theologusainak és más jelesebb kanonoknak. A tanári kart szükség szerint néha képzettebb egyházmegyés papokkal is kiegészítették. A képzés rendjét, a tanított tárgyakat, használt tankönyveket itt nem áll módunkban részletezni, de érdemes megjegyezni, hogy e kérdéseket részletes és alapos központi előírások szabályozták mind az egyházi, mind az állami oldalról. Az 1920-30-as években a hagyományos teológiai tárgyakon túl a szociológia, néprajz oktatására is kísérletet tettek, s ez idő tájt kérték a minisztériumot egy hatodik tanári állás létrehozására. A testgyakorlásra és zenei képzésre már korábban is nagy súlyt fektettek. A papnövendékek önképzésében, mindennapi életük színesítésében nagy szerepe volt Szent Ágoston Egyletüknek, melynek anyaga levéltárunk egyik külön fondját alkotja. A jogilag 1867-ben alakult egyesület eredete az 1848 utáni magyar nyelvművelő olvasókörre nyúlik vissza. Célja a magyar és más nyelvek művelésén át a vallásos irányultságú irodalmi önképzés volt. Hetente közgyűléseken olvashatta föl a tagság önálló dolgozatait, verses, zenés ünnepélyeket szerveztek, színdarabokat adtak elő. A világháborúk megpróbáltatásait — leszámítva a két nap alatti kényszerű költözést 1945 tavaszán — sikerrel átvészelte az intézmény, nem utolsó sorban az áldozatos segélyeknek köszönhetően. A szeminárium rendje csakhamar helyreállt. Az ötvenes évek elején azonban közbeszólt a politikai akarat, s 1951 -52-es tanév utáni szünidőről nem jöttek vissza többé a jellegzetes kék reverendás fiatal arcok Kalocsára. Azóta jórészt Szegeden, ill. más szemináriumokban képzik az egyházmegye papjait.8 A Nagyszeminárium élete jelentős részben megjelent az érseki hivatal irattermelésében. Az érsekség volt az intézmény fönntartója, s e fontos anyagi kötődés mellett a mindenkori érsek nevezte ki és mentette föl a tanárokat, vette föl a növendékeket. Káptalanja segítségével ellenőrizte az intézmény fegyelmét, felügyelte annak tanulmányi életét. Lényegében tehát az érsekek éltek az intézmény igazgatói jogkörével, noha ezt külön címként sosem viselték. A konkrét vezetéssel megbízott személyek, vagyis a szeminárium rektorai lényegében az érsek képviseletében intézkedtek, tevékenységükről részletesen beszámoltak, ill. azzal kapcsolatosan egyeztettek az érseki aulában. Az illetékes kormányzati szervek, a helytartótanács, majd a VKM is az érsekeken keresztül levelezett a szemináriummal. Az imént említett tevékenységek során az Érseki Hivatalban képződő iratanyagot mindvégig megkülönböztették, s az iratok tárgya szerint csoportosították. A rendező szempontok az idők során természetesen változtak, e változásokat tükrözik az anyag hivatali iktatásában található következetlenségek is. Csak lassan, a 19. sz. végére vált A szeminárium történetéhez Id. Winkler Pál: A papnevelés története a kalocsai egyházmegyében. Kalocsa. 1934. 61 o. 92
