Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)

B) A Kalocsai Érseki Levéltár ismertetője - KFL.I.1. Kalocsai Érseki Hivatal

KFL.I.l.a. EGYHÁZKORMÁNYZATI IRATOK A sorozat ismertetése: 1848-ban, a vallásegyenlőség kimondása után merült fel először a katolikus egyház államtól való elválasztásának, önállóságának, vagyis autonómiájának kérdése-kérése. Az abszolutizmus évtizedei során az éppen csak megkezdődő viták nyugvópontra jutottak, 1867 után azonban újra kérdéses lett a katolikus egyház helye, szerepe az újjáépülő polgári Magyarországon. A vallásegyenlőség elvére hivatkozva a katolikus egyház vagyonának és iskoláinak önálló kezelését, tulajdonjogát kérte, a kormányzatok pedig általában a kért vagyon kiadását (elsősorban a vallásalap és a tanulmányi alap tőkéjéről volt szó) bizonyos feltételekhez (pl. a vagyonkezelés demokratikus módja, civilkontroll) kötötték. A viták sajtóban, parlamentben és külön a katolikus autonómia megszervezésére, létrehozására hivatott kongresszusokon zajlottak, a folyamatok összességét nevezzük autonómia mozgalomnak. A mozgalom intenzitása más politikai eseményektől is függött, s természetesen a legfontosabb résztvevők háttérbeli kapcsolatai, bizalma, illetve a személyek változásai is befolyásolták.Az iratsorozatban 1848-ból egy petícióval kapcsolatos, az egész egyházmegyére kiterjedő aláírásgyűjtés ívei találhatók. Nádasdy Ferenc érsek 1848. május 16-án, Bécsben kelt körlevelében hirdette meg az aláírásgyűjtést a katolikus egyház alapítványi javadalmának önálló kezelése érdekében. Az aláírásokat plébániánként gyűjtötték, ill. küldték be. Az autonómia-mozgalom következő jelentős szakaszát az iratanyag mennyisége is jól jelzi: 1868-1871 között zajlott az első (szervező) kongresszus előkészítése, az autonómia szervezetének vitája. Megtalálható az előkészítő ülések és az említett kongresszus anyaga, főleg nyomtatványok a határozat-tervezetekről, bizottsági javaslatokról, kisebb mennyiségben levelezés a résztvevőkkel és más főpapokkal. Az autonómia mozgalom e korszakának iratai Haynald Lajostól származnak, aki fontos szereplője volt a történteknek. Az iratokon, szabályzatokon az érsek saját kézírása szerepel, s az irattári rendszerhez hasonlóan, de a hivatalon kívül (nyilvánvalóan a helyszínen, azaz Pesten) maga az érsek feliratozta az egyes aktákat. Az iratok zöme így az érsek hagyatékába, perszonális anyagába került amolyan „fenntartott” hivatali iratanyagként. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a szervező ülések és a kongresszus kapcsán megmaradtak a küldöttválasztások iratai, mind a papi küldöttek, mind pedig a világiak esetében, 1869- ből és 1870-ből egyaránt. A kongresszus végül megalkotta a katolikus egyház autonómiájának tervezetét, de politikai okokból a tervezet évtizedekre a fiókban maradt, nem nyert országgyűlési, kormányzati megerősítést. A mozgalom következő csúcspontja 1894-1903 között volt, ekkor már Császka György érsek képviselte az egyházmegyét. Az iratok között szintén megtaláljuk a szabályzatok előkészítését, a bizottsági munkák eredményeként megfogalmazott javaslatokat, a témával kapcsolatos püspökkari tárgyalások jegyzőkönyveit, az egyes püspökök körleveleit, s a folyamatokat kommentáló sajtó egy-egy darabját (1897-ből pl. az Autonómia kb. 15 száma van meg), a nyomtatott anyag aránya tehát továbbra is jelentős. A századfordulós kongresszusok követválasztásainak tetemes iratanyaga is megtalálható 1897-ből és 1900-ból, településenként összegezve a választásra jogosultak listáit, a leadott szavazatok összesítését, a választási bizottságok alakulásának iratait és a választási jegyzőkönyveket. A papság írásban (név szerint) leadott szavazatai is megvannak. Az autonómia szervezetének vitái során mindvégig ott húzódott az Erdélyi Katholikus 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom