Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
B) A Kalocsai Érseki Levéltár ismertetője - KFL.I.1. Kalocsai Érseki Hivatal
KFL.I.l.d. ANYAKONYVEK KFL.I.l.d. Anyakönyvek 175 sorozat 1718-1992 99,31 ifm A török idők után, a 18. század folyamán fokozatosan népesült be a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területe. Az újjászervezett plébániákon általában az első teendők között kezdték meg az anyakönyvek vezetését, és a keresztelési, házassági, halálozási bejegyzéseket tartalmazó anyakönyvek eredeti példányai azóta is gondosan őrzött, értékes forrásai a plébániák levéltárainak. A Kalocsai Érseki Levéltárban a 18. századból csak bérmálási anyakönyvek találhatók, melyek közül a legkorábbi 1718-ban készült Gádoron (ma: Gakovo, Jugoszlávia). A bérmálási anyakönyvek kivételezett helyzete érthető, hiszen bérmálások esetén a szentség kiszolgáltatója maga az érsek volt, ill. alkalmanként megbízottja, segédpüspöke lehetett. Az érsekek pedig gondoskodtak róla, hogy a közreműködésükkel végzett bérmálások eredeti jegyzékeit az érseki központban megőrizzék. A bérmálási anyakönyvek másik fontos eltérése a plébániákon vezetett keresztelési, házassági és halálozási anyakönyvekhez képest az, hogy sokkal ritkábban készültek. Az érsekek nem jutottak el évente minden településre. Ehelyett a bérmálandókat a közeli plébániákról egybegyüjtötték, és régiónként, központi helyeken bérmáltak. A bérmautakat egyébként a korabeli közlekedési nehézségek, az egyházmegyén belüli jelentős távolságok miatt gondosan meg kellett szervezni. Az 1770-es években már helytartótanácsi leiratok írták elő a plébániák számára az anyakönyvek elzárt őrzését, tűz esetén elsőként történő mentését (az anyakönyvek vezetését, őrzését egyébként az egyházi jog is szigorúan szabályozta). A mi levéltárunk szempontjából jelentősebb változás mégis csak 1826-ban történt a plébániákon vezetett anyakönyvek esetében. Ettől az évtől kezdve minden plébánosnak két példányban kellett az anyakönyveket elkészítenie. Az első példányt továbbra is a plébániájukon őrizték, a másikat pedig évente be kellett küldeniük az érseki központba. (Voltak törekvések a vármegyék számára készített „harmadpéldány” bevezetésére is, ez azonban tudomásunk szerint csak igen töredékesen, esetlegesen valósult meg.) 1826-tól tehát az érsekségen is megkezdődött a kereszteltek, egybekeltek és meghaltak anyakönyveinek gyűjtése. Ezt követően folyamatosan gyarapodtak az anyakönyvek sorozatai egészen 1992-ig, s ezt a folyamatot csak az egyházmegye területének változása zavarta meg. A Jugoszláviához került bácskai települések anyakönyvei 1922-ig érkeztek be, utána a Szabadkai Apostoli Adminisztratúra gyűjtötte be másodpéldányaikat. Mivel az Adminisztratúra levéltárát 1941-ben Kalocsára szállították, annak 1983-ban történt visszaszállításáig az Érseki Levéltár őrizte a bácskai plébániák 1923-1943 közötti másodpéldányait is. Ezek az anyakönyvek 1983 óta már csak mikrofilmen állnak rendelkezésünkre. Az alábbi jegyzékben szereplő anyakönyveken kívül mikrofilmen megtalálhatók még levéltárunkban a Magyarországon maradt plébániák 1826 előtti anyakönyvei is, ezek a másolatok értelemszerűen a plébániákon őrzött eredeti anyakönyvekről készültek, és egészen pontosan a kezdetektől 1895-ig terjednek. 259
