Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
A) Bevezető - II. Szabó Attila: Az Érseki Levéltárról
----------------------------------------------------------------------------~ BEVEZETŐ A. ) Helytartótanácsi- és királyi leiratok, valamint az uralkodóhoz vagy Rómába küldött iratok. B. ) Az egyházmegye helyzetéről szóló jelentések, a káptalan és a székesegyház ügyei, különféle érseki funkciók, kinevezések, címek adományozása, eskük, szentelések, érseki beszédek. BB.) Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. C. ) A szemináriumra és a szentszékre vonatkozó ügyek, különféle formulák, kápolna-, szobor-, kereszt megáldások, adományok, feloldozások, csodák, jubileumok, botrányos ügyek, remeték. CC.) Jegyzőkönyvek. D. ) Hitoktatás, iskolaügyek, missziós mozgalmak, társulatok, konfraternitások. DD.) Bérmakönyvek. E. ) Dolgozatok különféle hitbéli témákban. F. ) Másvallásúak ügyei, hitehagyottak, valamint céhekkel kapcsolatos ügyek. G. ) Házassággal kapcsolatos mindenféle ügyek a felmentésektől a szentszéki perekig. H. ) Plébániák ügyei, plébánosok és kántorok szerződései, jogai, jövedelmei, tized ügyek, leltárak, búcsúk, templomépítés, patronatus, végrendeletek, valamint a szerzetesrendek ügyei. Az új iratkezelési rend bevezetése után hamarosan megkettőzött betűjelet kaptak a különféle jegyzőkönyek és a bérmakönyvek. A „B, C és D” kútfők ilyetén bontására minden bizonnyal az érintett dokumentumok átlagos, ífaktúr iratoktól eltérő formája, és ennek következtében eltérő tárolási igénye adhatott okot. A fentiekben részletesen ismertetett ügyviteli rend elméleti alkalmazási lehetősége jó volt. Annak, hogy néhány évtized múltán mégis elvetették, részben a helytelen gyakorlati alkalmazás volt az oka (már a kezdet kezdetén rosszul állapították meg bizonyos kútfők és tételek tárgykörét, és nem mérték fel megfelelően azok várható forgalmát), másrészt az újabb váltást talán a személyi változások is elősegítették. Kollonich László érsek (1787-1817) idején, 1790 és 1795 között folyamatosan tértek át egy sokkal egyszerűbb, immár harmadik iratkezelési rendszerre a hivatali ügyvitelben. Az új iratkezelés alkalmazásával először az érsek magániratainál találkozhatunk és csak néhány év eltelte után alkalmazták a hivatali iratok esetében. A legfontosabb változás, hogy eltűntek az általános kútfők és helyettük az évenként változó, egyedi kútfőket vezették be. A konkrét ügyek ezentúl minden évben egyetlen kútfőszámot kaptak, s az ügyhöz tartozó valamennyi irat ezt a számot viselte. A több éven át húzódó ügyek évente új kútfőszámot kaptak. Az eligazodást segédletek könnyítették, s az iratok felzetén ettől kezdve az irattári jelzet egy évszámból és egy arab kútfőszámból állt. Az 1800-as évek elején csupán annyi változás történt, hogy a felzeten az évszám mellett már a hónapokat is feltüntették, ennek bevezetésére minden bizonnyal az iratok egyre növekvő száma adhatott okot. A változó kútfőszámos irattári rend bevezetésekor a korábbi levéltári anyagot érintetlenül hagyták, hiszen annak rendelkezésre álló segédlete lehetővé tette kezelését, az iratok visszakeresését. Annak ellenére, hogy a változó kútfőszámok rendszere megfelelő segédletek vezetésével tökéletesen megfelelt volna a hivatali 21
