Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
II. Egyházi tanácskozmányok és reformtörekvések
II. EGYHÁZI TANÁCSKOZMÁNYOK ÉS REFORMTÖREKVÉSEK Ezekkel együtt jártak a vallás szolgái, leginkább a főbb szolgái, hogy az együgyű nép a vallásnak megszentségtelenített nevében kész engedelmeséggel hajtsa oda nyakát a nyomasztó járom alá. Később, midőn a terjedő tudományosság világa a gonoszság trónját felforgatással fenyegetné, magokhoz csatolták a megvesztegető tudományt, hogy ez hamis okaival támogassa ingadozó hatalmukat. Ellenben a becsületes pártatlan tudománt, mely nem tudott oly alávaló lenni, hogy zsoldjokba álljon, elnyomták. Végre mindezekhez egy jól rendezett, roppant fegyveres erőt is csatolták, mely a király iránti buta hűséget legfőbb erkölcs gyanánt tanulván ismérni a zsarnok egy intésére kész a leghitványabb zsoldért testvér és atya gyilkosa lenni. Ily roppant erő párosulva a legmegátalkodottabb zsarnoki lélekkel mennyi ínséget, nyomort, mennyi vérözönt áraszthatott el a földön, azt leírni, emberi nyelv kibeszélni nem képes. Hányán a legnemessebb hazafiak közül vérzettek már el a hóhér pallossá alatt, hányán nyomorodtak el a sötét tömlöcök fenekén, hányán űzettek a legkínosabb számkivetésbe, hányán fosztattak meg vagyonaiktól, becsületektől, mindenektől csuppán azért, mivel a királyi zsarnokoknak tetszett őket pártütőknek billegezni. Pártütőknek a legnemesebb szívű, legtisztább lelkű férfiakat, kiknek minden bűnök abban állott, hogy polgártársaik nyomorúsága fölött megilletődve nem akarták tünri, hogy a zsarnok királyok nehány cinkosaikkal egy egész nemzetet féktelenül sanyagassanak. Elvérzettek ugyan ők, sokaknak vérét az édes hazai fold sem szívhatta anyai keblébe: de vérökből egy erősebb ifjú nemzedék nőtt fel, mely előtt reszketni fognak a zsarnokok, s megdőlni a szentségtelen trónok. Az emberi nemnek a sátán hatalmátóli megváltására elégséges volt egy ember a Megváltó Istenember vére, de arra, hogy ezen földi sátánok, a királyok, hatalmától megszabaduljunk, úgy látszik, milliók vére szükséges. Hanem ez sem fog hiányozni. Lesz, csak aztán meg ne bánjátok. De azt gondoljátok talán, hogy csupán a kiontott polgárvér az, miután a királyok és gaz társaik sóvárognak? Oh nem! A vér csak italul szolgál nekik, mel[l]yel dühösségöknek szomját csillapítják. Borzasztóbb még ennél eledelük az embernek legnemesebb életnedveiből táplálkoznak. Kiszívják mint piócák a szegénynek zsírját. Kiszívják csontjaikból az erősítő velőt, hogy mint kiszáradt elfonnyadt csontvázak a szolgaság jármát lerázni ne bírhassátok. Kérditek hogy történik ez. Úgy, hogy királyi zsarnokaitok elveszik munkátok gyümölcsét, el izzadságtok bérét, elveszik szájatokból az utolsó falatot, testetekről az utolsó darab rongyot, hogy éhségnek, fagynak kitéve elfon[n]yadjatok, míg ők a ti izzadsátoknak puha nyoszol[y]áján kényelmesen nyújtoztatják kihízott tagjaikat. Avagy mondjátok meg, nem ez volt sorsotok csak kevéssel is ez előtt? Nem ti voltatok é, kiknek munkáján és vagyonán a királyok és nagyok mint közprédán megosztoztak? Nem ti voltatok-é kiket mint a háznak mostoha gyermekeit, mint törvényen kívül álló rabszolgákat uraitok bűntelenül nyúzhatták, lealacsonyíthatták, kifoszthatták? Nem akarom a természeti legszentebb jogoknak amaz istentelen eltiprását említeni, amidőn a szegény jobbágynak földesura beleegyezése nélkül sem házasodni, sem magát valamely mesterségre vagy tudományra adni, sem földesura birtokából elköltözködni nem szabad volt. Ezeket azért nem említem, mert - ezeknek iszonyatossága fölött maguk az irgalmat nem ismérő zsarnokok is elborzadva - már mintegy félszázaddal ezelőtt eltöröltettek. De azért a szívtelen elnyomásnak az embertelen kifosztásnak nem voltak még folyvást kitéve a gyalázatos robot és dézsma által, midőn mint teherhordó barmok az esztendő nagyobb részén át a fóldesúr jármát húztátok, és fáradságosan termesztett vagyontok egy ötödrészét mások költötték el? Mennyi ideje annak, midőn egy szegény jobbágy az utazó József császárnak251 még ily panaszlevelet nyújtott be: irgalmas császár négy napig kell robotolni az ötödiken halászatra, a hatodikon a földesúrral vadászatra menni, a hetedik az Istené. Fontold meg, irgalmas Császár, mi módon lehet még így adózni is képes? S azt mi haszon fejébe kelle tennetek? Sokaknak az áldott levegőért melyet beszívtak, magoknak egy darabka földért melyen azon időben a zsarnok hatalom szolgainak állítása szerént II. József császár 1780-90. 97
