Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 azon időben, midőn semmi hatalom, semmi törvény biztosítékot, semmi fennálló maradandóságot nem ígért, egy minden oldaltól fenyegetett pap önvédelem tekintetéből oly térre lépett, mely a trónus érdekeivel össze nem fér, vajon lehet-e ezt neki rossz néven venni? Hisz azon időkben mindenki magára volt hagyatva, következésképp azt tette, azt kelle[tt] tennie, amit magára - becsületes embernek pedig ezen kívül azt is, amit a hazára - nézve legüdvösebbnek hitt. Ha pedig azt, vajon mi üdvös és tanácsos a hazára és magára nézve, a hatalmak amaz összeütközésekor, a dolgok- és eszméknek ama zavarában, midőn majd a horvátok és rácok, majd a magyarok voltak a pártütők, el nem találhatta - ez csak értelmi hibául, nem pedig bűnül rovathatik fel neki. Különösen a mi megyénkben, hol nem volt talán egy pap, kit a rácok kegyetlenkedése vagy rokanaiban vagy jóbarátaiban meg nem sértett, vagy legalább a vad pusztítás emberi érzését fel ne lázította, s önvédelemre nem serkentette volna, mi csuda, ha a magyar ügynek, mely a civilizáció ügyével egy értelmű volt, lángolóbb barátai és szónokai is találkoztak, kik egyszer csak azon vették észre magunkat, hogy pártütők, és hogy már annyira mentek, honnan többé nincs visszalépés. Ha ezek és hasonlók, melyek egyházi kormányunkat is nemegyszer a forradalom érdekébeni működésre készteték, a püspöki kar által a magas trónushoz felterjesztetnének, alig hiszem, hogy onnét kegyelem ne sugároznék ki az alrendű papságra, legalább annyiban, hogy büntetésök illető megyei főnökeikre bízatnék. Miután tehát nincs reményem, hogy kérésem a főtiszt[elendő] megyei kormánynál meghallgatást nyerne: bátorkodom a Tisztiéit] Kerülethez azon bizalomteljes kéréssel járulni, miszerint a T[isztelt] Kerület Nagyméltóságú Érsekünknél az előadott szellembeni közbenjárásra hatályos lépéseket tenni szíveskedjék. Ennyi talán a mostani szomorú időkben is meg van engedve, s a kérésért talán nem fognak senkit büntetni. Nekünk pedig, üldözött és szenvedő papoknak, testvéreink ezen részvéte jótévő balzsam gyanánt szolgálna sok nemű sérveinkre, s az őszinte szándoktól Isten áldását sem hinnők elmaradhatónak. Melynek, s a Tesztelt] Kerület erélyes közbenjárásának szilárd reményében megkülönböztetett tisztelettel vagyok a Tisztelt Egyházi Kerületnek alázatos szolgája, egy megyéj ükbeli száműzött pap. 1850. április 29. A felzeten: praesent. 4a Julii 1850. Parochus Almasiensis supletorie mittit copiam literarum subsumtam fratrum Disftrictus] Sup[erioris] Tibiscani petitionem respitientium. Forrás: KÉL.U.c. Antunovich János (Szám nélkül.) Eredeti tisztázat, ill. a névtelen levél másolatban. 1134 Kalocsa, 1850. július 10. - Csicsáky József* közli a szentszéknek, hogy személyesen találkozott Nádasdy Ferenc érsekkel, megbeszélésük eredményeképpen kérelmezi tisztázó eljárásának befejezését és végső felmentését. Főtisztelendő Érseki Szentszék, Kegyes Uraim! Folyó hó nyolcadikán kegyes volt Őnagyméltósága az Érsek engem atyai színe elé bocsájtani, s egész bizodalommal előterjesztett - a forradalom kezdetétüli megrótt magam viseletét - igazoló okaimat atyai kegyességgel meghallgatni. Mennyire kuksolnom544 lehetett, hajlandó lett a kegyes atya az általam felsorolt kimentő okoknál fogva eltéreledettnek tartott fia felőli véleményét, mely eddig nagy részben félreértésen alapult, megváltoztatni. értsd: következtetnem 207
