Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 Felzeten: Lect. in Cons. Coloc. die 28. Maii 1850. Csicsáky József hittudor Forrás: KÉL.I. 1.c. Csicsáky József 834/1850. Eredeti levél. 11Q.| Kalocsa, 1850. június 1. - Csicsáky József* elkeseredett levele a szentszékhez, melyben a tisztázó eljárása során személyét ért vádakat és sérelmeket panaszolja. Főtisztelendő Szentszék, Kegyes Uraim! Midőn a szentszék folyó év január 22-én ellenem sújtó ítéletét kimondotta, bár sírt a lelkem a szörnyű büntetés miatt, mellyel - a fennálló törvények mellőztével - annyira sújtattam, mindazonáltal alávetettem annak magamat, s tűrtem mit megváltoztatnom úgysem lehetett. Tűrtem volna mai napig, sőt tűrtem volna egy szó emelése nélkül a Jóisten tudja meddig, ha egymást nem váltják fel a dorgálások s ellenemi fenyegetések, melyek végre türelmembül kivetkőztettek, s tiszteletteljes bár, de minden tartózkodás nélküli nyilatkozatra bírtak. Főtisztelendő Szentszék! Igaz az tökéletesen, mit a Nagyméltóságú Érsek őkegyelmessége május 23-árul írt, hozzám intézett dorgáló levelében, hogy „Ecclesia volentes regit non invictos”531, sőt én ehhez a mondathoz hozzáteszem: ha valamely kormánynak, bizonyára az egyházinak teljes lehetetlenség kormányozni, ha az alárendeltek részéről engedelmességgel nem találkoznak rendeletéi, De engedje meg a Főtisztelendő Szentszék, hogy őszintén nyilatkozzam, s az állítottak dacára kimondjam, miszerint: igaznak hiszem azt is, hogy csupa engedelmességből - míg a törvények mellett harcolnak - magát eltiportatni senki sem tartozik. Mennyire alkalmazható rám, s helyzetemre a most általam bevallott elv, melyhez erősen ragaszkodom? Látni fogja a Főtisztelendő Szentszék, ha a legnagyobb tisztelet határai közt ugyan, de nyíltan előterjesztendem az ellenemi volt bírói eljárást. Reményiem nyíltságom nem fog senkit megsérteni, mert lelkiösmeretemre vallom: sérteni egy szóval sem akarok, s ha tudnám, hogy őszinteségem sértésül fog vétetni, letenném toliamat, s egy szót sem írnék. Hogy helyzetem kellő fényben álljon a Főtisztelendő Szentszék előtt, vissza kell mennem a magyar forradalom kezdetére, mert azon időtül fogva mintegy lépcsőnként jutottam azon örvénybe, melyben most létezem. Midőn a magyar forradalom kezdődött, az egyházban is mutatkoztak mozgalmak, a felszentelt papok közt is sokan óhajtottak reformot az egyházban, de csak a fegyelmi pontokra nézve, s a dogmákat vérökkel is megőrizni készek volának, sőt óhajtásuk sikeresítése végett több alkalommal a küzdés terére is kiléptek, azonban mindég törvényes úton, az indítványozás és capacitatio532 útján, mely út senkitül meg sem is tagadható. A reform óhajtók közt voltam magam is, itt-ott nyilatkoztam is meggyőződésem szerint, ennek azonban rám azon kártékony következménye lett, hogy kik a reformrul szót sem akartak hallani, görbe szemekkel néztek rám, s bevádoltattam általuk elöljáróim előtt olyanokért is, miket vitatni soha eszembe sem jutott. Innét következtek aztán a neheztelések és megrovások. Mindez azonban, bár érzékenyen esett, tűrhető volt, annál is inkább, mert tetlegesen ellenem senki föl nem lépett, s lelkiösmeretem egyházellenes érzelemrül nem vádolt. Eljött végre múlt év február hava, s ekkor a magyarokat pusztító s öldöklő rácok ellen lemenő kalocsaiakkal lemenni akarván, Őnagyméltósága az Érsek elébe járultam, s fiúi bizodalommal kikértem tanácsát, vajon helyesnek találja-e szándékomat, s helyeslésétül vagy rosszallásátul fügend szándokom kivitele vagy abbahagyása. Erre kegyes volt Őnagyméltósága helyeslését nyilvánítani, sőt nem érdemlett dicséretekkel halmozott buzgóságomért. Másnap 11 Az egyház nem a legyőzhetetlenségre törekvőket kormányozza, (lat.) 532 értsd: rábeszélés, megnyerés 201
