Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 szentébe bevezessen, és Krisztusban fiává fogadjon, azon megye mostani kegyes Főpásztora sem fog fiainak sorából - elkövetett hibáimért, melyet szívemből bánok, s melyet jóvátenni minden tehetségemből törekvendem - irgalom nélkül kitaszítni. E hiedelemben tehát kötelességemnek tartottam a Főtisztelendő Szentszéket, mint egyházi hatóságomat hollétemről tudósítani, s ez célja jelen soraimnak. Főtisztelendő Szentszék! Én augusztus hó 20-án a császári katonaság kezeibe esvén, társaimmal Temesvárra kísértettem, hol több viszontagságok után végre szeptember 1-jén lakásomul a papnevelde rendeltetett, hol a politikai bűnről vádolt csanád megyei papok is tartatnak. Közel másfél hónapja tehát, hogy már itt vagyok, hogy mindazonáltal e kötelességemet csak most rovom le, azt annak tualjdonítni méltóztassék, mivel első napokban - nem ismervén a katonai törvénykezés folyamatát - minden pillanatban vártam kihallgatásomat, mi azonban mindeddig nem történt, későbben pedig egy súlyos betegség ágyba döntött, melyet csak e napokban hagyhattam el. Végre engedje meg a Főtisztelendő Szentszék, hogy egy alázatos kérelmemet előterjeszthessem. Miután tapasztalom, hogy a temesvári víz és levegő egészségemre igen ártalmasán hat, másrészről pedig ruhában és költségben fogyatkozást szenvedek, egész alázattal kérem a Főtisztelendő Szentszéket, hogy azon esetre, ha jónak ítélendi, méltóztassék Gerstner General Major és kerületi főparancsnoknál a megyébe bocsájtatásom iránt lépést tenni. Teljes készséggel vetem ott magam a reám hozandó ítélet alá, s örömmel fogom szenvedni érdemlett büntetésemet. Ki is a legmélyebb tisztelettel és kézcsókolással vagyok Temesvárod 1849. október 11-én a Főtisztelendő Szentszéknek alázatos szolgája Válics János kalocsa megyei áldozár A felzeten: praes. 20. Oct. 1849. Lect. in Cons. Coloc. 25. Oct. 1849 Forrás: KÉL.I.1.C. Válics János 1109/1849. Eredeti tisztázat. 490 93.| Mateovics, 1849. október 17. - Piukovics Dénes* levele Girk György püspök, érseki helynökhöz, melyben jelenti hazaérkezését és betegségét. Méltóságos Püspök Úr, Kegyes Pártfogóm! A honvéd seregből visszaérkezvén, vagyok bátor ezennel Méltóságod arról tudatni, miszerint hon vagyok, és Kalocsára mindeddig azért nem mehettem, mert letartóztatott - hideg s forró láz - betegségem, melyet Pétervár[ad] bevétele óta öröklöttem. A honvédsereghezi lépésem miatt tehát, ha kérdőre lennék vonandó - bár Pétervárfad] átadása következtében tett kapitulációnál fogva kegyelmet nyerék490 491 - ezennel vagyok bátor Méldóságoddal azt is tudatni, miszerint a reám következő törvénykezési időt, s annak eredményeit hon létemben békességesen elvárom, s magam annak rendelkezései alá vetendem. Kelt Mateovicson 1849. október 17-én Piukovics Dénes 490 A levél válasz nélkül maradt, az intézkedést alkalmasabb időre halasztva, végül november végén került sor Válics átadására. 491 Péterváradot Kiss Pál tábornok szeptember 7-én adta át a császáriaknak. A szabadságharcot lezáró fegyverletételek sorában Pétervárad és Komárom jelentette a két kivételt, ahol a megadás nem feltétel nélkül történt. Ez a kellő számú katonasággal és készlettel ellátott két vár ui. csak nehezen lett volna bevehető az osztrákok számára, kiéheztetése pedig hosszú időt vett volna igénybe. Ld. Mo. hadtörténete I. 548.0. 183
