Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 kegyelmes lesz azt alázatos felvilágosító levelem végén olvasni. Hogy a pápákrul, püspökökrül, kanonokokrul „promiscue’'441 mint állíttatik, mondottam volna: miszerint azok cudarok, istentelenek, gazemberek, ez rosszlelkű ráfogás. Mondottam igenis egykor az asztalnál, hogy voltak rosszlelkű, aljas, gaz pápák, s ezt be is tudom bizonyítani. Azonban Kegyelmes Uram, én ezt nem rossz szándékbul tettem. Sőt mint be bírom bizonyítni, Szabó Richárd cölibátus ellen írt röpirata ellen rosszallólag felhozám: miért erőltette ezen röpiratba több botrányos pápák életét, amidőn az ő céljára ez legkevesebbé sem volt szükséges? Vagy tán nem csak a cölibátust akarja megcáfolyni442 443, de egyszersmind azt is kimutatni a világnak, hogy voltak sok gonosz egyházfőnökök? S én erre mondám: azt csak feltehette, hogy tudják nagyrészt, hogy voltak sok rosszlelkü, gonosz, s gaz pápák. Kimondottam több pápákrul még tanszékemrül is, hogy a bűn szörnyei voltak. De midőn ezt tettem, csak igazság iránti tartozásomat róttam le. Sőt a gonosz életű pápákat leplezetlenül bemutatva azonnal Anyaszentegyházunk isteni eredetét s örökre megdönthetetlenségét iparkodtam bebizonyítni abbul az eszmébül indulva ki, hogy ha az Isten ígérete, miszerint: a pokol hatalma soha nem fog egyházán diadalmaskodni, teljesedésbe ment akkor is, midőn az ilyetén bűn fertőjében úszó pápák kormányozták azt, bizodalmunk határtalan lehet, hogy mint ígérve van, azt a világ végéig semmi ármány meg nem döntendi. De egyszersmind állítani merem, hogy a jeles pápáknak a legnagyobb tisztelője vagyok. Hogy valamelyik püspököt vagy kanonokot keményen megróhattam ez meglehet, de annak aztán okát is tudom adni. De azt ismét aljas ráfogásnak nyilvánítom, hogy a püspököket vagy kanonokokat „promiscue” oly illetlen kifejezésekkel illettem volna. Hogy az Hiedelem határairul megfelejtkezve szólottám volna Nagyméltóságodrul azt egyenesen tagadom, s szembesíttetni kérem magamat a vádlóval. Megróttam igenis Nagyméltóságod kormányát - mert nem Nagyméltóságod, hanem a körülötte levők sértettek meg, mint erősen hiszem - különösen amidőn a konferenciáim!445 kizárattunk. És hogy midőn ezért Nagyméltóságod tanácsosait megróttam igazam volt, azt most is hiszem, mert ugyanis a kalocsai fekete öves papság444 közül csak négyen zárattunk ki, kik ti. több egyházi fegyelmi pontokat módosíttatni vagy eltöröltetni óhajtottunk. Kizárattam én jelesül azért, mert egy kerületi gyülekezetben mint vendég részt vettem, sőt a követek választásába is befolytam. De volt kizáratásomnak ezen felemlített oka nem volt rám kielégítő, s nem az még most se. Mert ugyanis minden egyházi hivatalban levő megyei áldozópap követválasztó és követül elválasztható44^ volt. Csak mi négyen voltunk, ki a kerület szívességébül választottunk ugyan követet, de elválaszthatók sehol sem voltunk, mert a kerületek tulajdon kebelökbül tartoztak követeket választani. Mit némelyek mondanak, hogy Nagyméltóságod kegyelmétül függött egyedül meghatározni, kik jelenjenek meg a conferentián, én azt most sem hiszem. Én azt hiszem ugyanis, ha a megyének kellett a conferentián képviseltetni, akkor az objectiv igazság alapján kellett annak összeszerkeztetni; s ha az igazság alapján úgy látszott, hogy az összehívandó conferentián az öspörösök, címzetes kanonokok stb. valamint a kalocsai fekete öves papság is személyesen részt vegyenek, s ezen személyes részvéttül el nem tiltattak az elősoroltak közül némelyek, mint pjeldának] o[káért] az öspörösök, címzetes kanonokok, ha követeket választottak is; csakugyan mi is jogosan bebocsájthatni óhajtottunk, s kormányunk eljárását nem helyeselhettük. Hogy feltett kalappal jelentem meg a konferenciai terem ablakánál az igaz, de már ebben nehezen hiszem, hogy valaki alaposan megütközhetett, mert én künn válogatás nélkül, közönségesen (lat.) 442 értsd: megcáfolni 443 értsd: az egyházmegyei zsinatból 444 Az egyházmegyei szolgálatban álló, „közrendü” papság övének színe volt fekete, a püspöki, kanonoki méltóságot, viselők öve pedig viola színű volt. Ez utóbbi csoport helyzeténél, rangjánál fogva meghívott résztvevője volt a zsinatnak. 445 értsd: passzív szavazati joggal rendelkezett, azaz választható volt 164
