Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
IV. Az Egyházmegye a szabadságharc leverése után
IV. AZ EGYHÁZMEGYE A SZABADSÁGHARC LEVERÉSE UTÁN IV. Az egyházmegye a szabadságharc leverése után A konzervatív katolikus körök a szabadságharc leverését örömmel fogadták, mert egyházuk 1848 előtti privilégizált helyzetének, illetve politikai és társadalmi befolyásának visszaállítását remélték tőle. A megtorlás azonban nem kímélte az egyházi személyeket sem, ez pedig már 1849-ben feszültségeket szült az abszolutisztikus kormányzat és az egyház között. Az 1849 júliusában Ferenc József által esztergomi érsekké kinevezett296 pécsi püspök, Scitovszky János például már kezdettől fogva igyekezett védeni és menteni a világi hatalom által elítélt papokat. Ezeket a szándékokat az egyházi vezetés is támogatta. A felelősségre vonások által érintett klerikusok egy részét úgy sikerült kivonni a Haynau rémuralom vésztörvényszékeinek eljárása alól, hogy egyházi fenyítékben részesítették, majd többségüket viszonylag rövid idő múlva újra alkalmazták. A világi bíróságok elé állított lelkészek elleni vádak közül a legsúlyosabbnak a trónfosztás kihirdetését, a felségsértőnek minősített megnyilatkozásokat, a keresztes háború kihirdetését és a szabadságharcban való fegyveres részvételt tekintették. A papi sorsok fejezetben kapunk majd részletesebb képet az érseki megyében lezajlott személyes felelősségre vonásokról, itt csak az általános vonatkozásokat igyekszünk bemutatni. A szabadságharc másik fontos következménye a háborús pusztítás volt. Mindezeket figyelembe véve szembetűnő, hogy Nádasdy érsek több Ferenc Józsefhez intézett levelében az emberéletben és anyagiakban elszenvedett károk legfőbb okaként nem a magyarokat, hanem a szerb felkelést nevezte meg. Ugyanakkor kérte az uralkodót, hogy anyagilag is támogassa aplébánia épületek és az iskolák helyreállítását, illetve a kárt szenvedett egyházi személyeket. |59j Az említett háborús károkról született szeptemberi szentszéki összefoglaló, jól festi le az egyes érintett községek állapotát. |60. Nádasdy Ferenc is igyekezett tájékozódni az egyházmegyei papság forradalom alatti magatartásáról. Ennek fontos lépése volt, hogy beszámolót kért Girk György helynöktől a káptalan működéséről. A válaszlevél szerint a káptalan, amennyire a körülmények engedték, megőrizte hűségét a király iránt, súlyos veszélyeknek téve ki magát. A fennálló hatalommal csak akkor működtek együtt, ha a kiadott rendeletek nem ütköztek az egyház és az apostolok által hirdetett elvekkel. |61j A levélíró nyilvánvaló célja az volt, hogy igyekezzen menteni a testület tagjait. Röviddel később épp a káptalani szentszék fordul érsekéhez annak tisztázása érdekében, hogy mi a teendő azokkal az egyházi személyekkel, akik - akár önként akár pedig kényszerből - részt vettek a szabadságharcban. 62. Az előző levélben felvetett kérdésre válaszol az az érseki rendelet |63j, amelynek értelmében a forradalomban részt vett egyházi személyekkel Scitovszky hercegprímás szeptember végi utasítását követve kell eljárni. Azaz a forradalmi mozgalmakhoz önként csatlakozókat minden javadalmuktól fosszák meg. Akik fegyvert fogtak, de később visszatértek egyházkerületükbe, azokat ideiglenesen fosszák meg tisztségüktől és javadalmaiktól, addig, amíg az egyházi bíróságok előtt nem tisztázzák magukat, és nem tesznek eleget az egyházi hatóságok kívánalmainak. Kisebb, egyedi vétségek esetén célszerű az érintettet áthelyezni. Mindezeket látva ne feledjük, hogy e büntetések egyik fontos célja, hogy lehetőség szerint megelőzzék a világi bíróságok jóval kegyetlenebb ítéleteit. Az osztrák hatóságok magát az érseket is igyekeztek eljárás alá vonni a forradalmi kormánnyal való együttműködés vádjával. 1849. október 19-re idézték a pesti igazoló bizottság elé. Ott 29<’ Az űj uralkodó ugyanis a Batthyány-kormány idején történt egyházi tárgyú kinevezéseket semmisnek tekintette és az érintett egyházi méltóságokat lemondásra kényszen'tette. 115
