Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Tóth Terézia Erika: Az emberi jogok nemzetközi védelme Németország külpolitikájában
Az emberi jogok nemzetközi védelme a munkához való jogok, az emberhez méltó munkakörülmények és a millenniumi célokhoz kapcsolódó jogok támogatása is. Az NSZK 1965-ben ratifikálta az európai szociális chartát, 2007-ben aláírta annak 1996-os, átdolgozott változatát. Közreműködött a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló ENSZ-paktumhoz kapcsolódó, az ENSZ Közgyűlése által 2008-ban elfogadott fakultatív jegyzőkönyv kidolgozásában.34 A nők emberi jogi helyzetének javítását célzó ENSZ-konvenció, az EU-nak a nők elleni erőszakról szóló irányelvei, valamint az ENSZ BT vonatkozó határozatai végrehajtása érdekében Németország aktívan fellép az EBESZ, az ET és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában.35 2004-ben a Szövetségi Köztársaság kezdeményezte az ENSZ-ben az emberkereskedelem témájával foglalkozó különmegbízott mandátumának létrehozását. 2012-ben ratifikálta az ET emberkereskedelem elleni konvencióját. Németország számára az ENSZ gyermekjogi konvenciója 1992 óta van hatályban.36 Az ENSZ gyermekjogi egyezményének a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételéről szóló fakultatív jegyzőkönyvét 2000-ben írta alá, és az 2004-ben, míg a gyermekek eladásáról, a gyerekprostitúcióról és -pornográfiáról szóló fakultatív jegyzőkönyve 2009-ben vált hatályossá számára. Németország aktívan közreműködött abban, hogy a gyermekjogi konvencióhoz megszülessen egy olyan fakultatív jegyzőkönyv, amely egyéni panaszeljárási mechanizmust tesz lehetővé, majd a jegyzőkönyvet 2011-ben az első húsz ország között írta alá. A német európai tanácsi elnökség alatt dolgozták ki a gyermekek jogainak védelméről szóló, 2007 decemberében elfogadott EU-irányelveket. Németország nemzetközi emberi jogi politikájának változásai A német újraegyesülést követően a Kohl-kormány retorikájában és céljaiban az emberi jogok kiemelt jelentőséget kaptak. Az elemzők, a baloldali ellenzéki politikusok és a jogvédő szervezetek azonban úgy vélték, hogy a német külpolitikát kettősség jellemezte: miközben az intézményi kötődés és a jogalkotás példásan haladt előre, a gyakorlatban az emberi jogi irányultság kevésbé érvényesült. A CDU/CSU/FDP alkotta szövetségi kormány emberi jogi politikáját a szelektivitás jellemezte: „minél fontosabb a partnerország, annál halkabb az emberi jogi párbeszéd" (1. Kína esetében). Az SPD és a Zöldek vehemensen bírálták a kormányt, és követelték, hogy hozza összhangba a retorikáját a valódi külpolitikájával, a kormány az emberi jogokat kezelje a minisztériumokon túlmutató keresztmetszeti feladatként, és az emberi jogok második generációját hangsúlyosabban vegye figyelembe. A szociáldemokrata-zöld koalíció 1998-ban deklarálta, hogy az emberi jogoknak a német külpolitika vezérfonalának kell lenniük. A Schröder-kormány az emberi jogi programjában arra helyezte a hangsúlyt, hogy az országban új emberi jogi intézményeket hozzon létre, javítsa a már meglévők tevékenységét, megerősítse a német multilaterális emberi jogi politikát, hozzájáruljon a nemzetközi emberi jogi normarend kialakításához, az emberi jogi politikát a kétoldalú kapcsolatokban is érvényesítése és az egész 2014. tavasz 95
