Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Czukor József: Magyar-német kapcsolatok 2014 elején
Magyar-német kapcsolatok 2014 elején Czukor József H azánk számára Németország kétségtelenül az egyik legfontosabb és sok tekintetben talán az első számú partner Európában, közvetlen szomszédjaink mellett. Noha ez a megállapítás gyakran elhangzik, amikor a magyar-német kapcsolatok jelentőségét kívánjuk hangsúlyozni, mégis úgy gondolom, hogy a bilaterális együttműködés, kül- vagy gazdaságpolitikai és kulturális kapcsolataink meggyőző adatai mögött mindig ott vannak a személyes élményeink, amelyek a példátlanul szoros magyar-német kapcsolatok valódi fundamentumát jelentik. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyarok többségének van valamilyen - mégpedig általában pozitív - benyomása a németekről és Németországról. A személyes barátságok, a magyarországi németség, a közös történelem, a több ezer magyarországi német munkaadó, a Németországban munkát vállaló honfitársaink jó benyomásai, esetleg az egyetemi évfolyamtársak, a magyarországi német iskolák, az Andrássy Egyetem, a magyar és a német tudomány és kutatás nagy hagyományokra visszatekintő szimbiózisa, a több mint négyszáz testvérvárosi kapcsolat, Bach vagy csak egy utazás, egy német autó, solingeni kés, jénai tál, a Balatonnál nyaraló német turisták alakítják a pozitív képet a német valóságról. Az elmúlt három évben sokat és sokszor beszéltünk egymásról. Német barátainkat a fentiekben leírt szoros barátság miatt is foglalkoztatja, hogyan kerekedett felül Magyarország a gazdasági és társadalmi krízisen. Tudják, hogy ez számunkra sem volt egyszerű és megszokott út, helyzetünk arra kényszerített minket, hogy szokatlan válaszokat adjunk a problémákra. Döntéseink megértése azonban csak akkor lehetséges, ha történelmünk és helyzetünk összekötő mozzanatait és különbözőségeit egyaránt ismerjük és elfogadjuk. Kétségtelen, hogy egy sor - különösen gazdasági - intézkedésünk helyenként a német gazdasági szereplők érdeksérelmével is járt, a magyar belpolitikai viták egy része pedig felkészületlenül érte a német közvélemény formálóit (ennek oka például, hogy a német közmédiának nincs budapesti tudósítója). A közvélemény-formálók részéről nemritkán megnyilvánuló - gyakran túlzó, méltánytalan vagy egyenesen alaptalan - kritika jórészt a felszínen mozgott, és azt döntően ideologikus vagy emocionális elemek dominálták, a bírálatok alapjául szolgáló magyarországi folyamatok, illetve az azok által érintett közös érdekek feltárására és megértésére nem mindig került sor. 8 Külügyi Szemle
