Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Homokvihar Bagdadban - Magyar katonák az iraki válságkezelésben 1991-2011 (Türke András István)
Könyvszemle megszerzéséről ír, amit az 1980-1988-as iraki-iráni háború részletes, izgalmas ábrázolása követ, több alfejezeten keresztül. A következő alfejezet a szerző első bevetéséről szól, majd az 1980-as éveket érintően, „Az olaj, a nagyhatalmi érdekek és az ENSZ" című fejezetben eljutunk az UNIIMOG (United Nations Iran-lracf Military Observer Group) és az UNOSGI (United Nations Office of the Secretary-General in Iraq) megalakításáig. A „Feszültség szítása az ENSZ ellen" alfeje- zetben visszakapcsolódunk Torma misszióbeli személyes tapasztalataihoz. A következő fejezetekben a Baszra környéki harcok, valamint az ENSZ és Irak közötti feszültség bemutatása történik. Ezt ismét egy nagyobb egység, az 1991-es öbölháborúnak és következményeinek az ismertetése, majd újabb, a misszió kapcsán szerzett iraki személyes tapasztalatok megosztása követi. Külön fejezet foglalkozik Szaddám propagandagépezetével, és útleírások (Szaddám-emlékmű, ókori Babilon), sajtófigyelők színesítik tovább a kinti „sztorikat" (például a pajszeros gépkocsivezetőről, aki egyben a testőrfeladatokat is ellátta). Ezután tematikus fejezeteket olvashatunk a kurd helyzetről, az iraki-török viszonyról (az olajkérdés kapcsán), amit a szerző - ezúttal az olajcsempészet terén folytatott - „nyomozása" egészít ki, amelyből az is kiderül, hogyan járultak hozzá az illegális kereskedelemhez a segélyt szállító teherautósofőrök. Ezt követi az egyre gyakoribbá vált iráni határsértések (déli határ) miatt megsokasodott teendők bemutatása, majd egy külön elemzés a „diktatúra bájáról": az iraki népjóléti intézkedésekről, melyek eredményeinek többségét a szövetségesek „jó érzékkel" lebombázták, amivel azt érték el, hogy a nép felsorakozott a diktátor mellett. A személyes élmények az 1992. december 21-i hazatéréssel érnek véget, valamint azzal a különös ténnyel, hogy Torma az UNIKOM-misszióban (United Nations Iraq-Kuwait Observation Mission) végzett tevékenységéért kapott kitüntetést, holott nem is abban, hanem az UNOSGI munkájában vett részt. Ezt követően a szerző - immár „távolról" - áttekinti az 1992 és 2003 közötti iraki eseményeket, ismét sajátos logikát követve: fordított kronológiai sorrendben. Torma leszögezi, 2004 szeptemberére már bizonyossá vált, hogy „Irak vegyi fegyvereit már 1991-ben megsemmisítette. Szaddám Húszéin 1995- ben lemondott biológiaifegyver-programjáról és [azon] ambíciójáról is, hogy biológiai fegyvereket gyártson. (...) Sőt, az is bebizonyosodott, hogy az iraki lakosság nem igényelte az amerikai felszabadítást." Ezt az UNOSCOM (United Nations Operations in Somalia) 1991-1994, majd 1994-1998 közötti tevékenységének a bemutatása követi, a 687. sz. BT-határozat tükrében, utána pedig a Desert Fox (1998) műveletnek, illetve előzményeinek a taglalása. Külön értéke a könyvnek, hogy az 1991-1998 időszakot - az audiatur et altera pars elvének szemmel tartásával - iraki szemszögből is bemutatja. A kötet első része az UNMOVIC-misszió (United Nations Monitoring, Verification and Inspection Commission) megalakulásával és - az iraki invázió diplomáciai előestéjének bemutatása mellett - egy „utószónak" elkeresztelt konklúzióval zárul, mintegy azt sugallva, hogy az első könyv véget ért, és már egy másik könyv kezdődik. 204 Külügyi Szemle
