Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
Szörényi András Konklúzió A vesztfáliai kudarcok, valamint a 21. században várhatóan meghatározóvá váló új kihívások a korábbiaktól eltérő képességeket jutalmaznak. A felmerülő konfliktusok feloldásában nagyobb mértékben érvényesül a gazdasági erő és a vonzás hatalma, mint a katonai fölény. Azok a szereplők, amelyek korábban a katonai képességek hiányából adódóan hátrányban voltak, relatív értelemben nagyobb befolyásolási képességhez jutnak anélkül, hogy a katonai hatalmuk nőtt volna. A képességek abszolút változása, valamint a gazdasági erőnek és a vonzás hatalmának relatív felértékelődése együtt a nem állami szereplők befolyásolási képességének növekedését eredményezi. A politikai tér átrendeződése és a hatalom jellemzőinek átalakulása egy „új középkor" kialakulását eredményezi, ahol a hatalom több kézben oszlik meg. Az állami feladatok bővülése, a be nem töltött állami funkciók által létrehozott vákuum, valamint az annak betöltésére képes és kész nem állami szereplők megjelenése, illetve megerősödése a nemzeti szinten és a transznacionális kapcsolatokban is átrendeződést eredményez. A globális problémák megjelenése, valamint a határokon átnyúló kihívások számának növekedése egyre nagyobb teret enged a transznacionális nem állami szereplők fellépésének. A belpolitika „külpolitizálódása" és a lokális problémáknak a világtársadalom szintjén való megjelenése az adott kérdéssel foglalkozó szakértői csoportok kapcsolati hálójának kialakulásához, illetve megerősödéséhez vezet. A nem állami szereplők befolyásának változása több tényező együttállásából adódhat. Egyrészt a szereplők számának növekedéséből és ezen keresztül az interakciók számának emelkedéséből; másrészt az érdekérvényesítési képesség hatékonyságának javulásából; és harmadrészt a rendszerszintű változások következtében módosuló erőviszonyokból. A nem állami szereplők aktivitása elsősorban a transznacionális kapcsolatok körébe tartozó területeken válhat meghatározóvá - kihasználva a hálózatosodást és a kommunikációs lehetőségek növekedését. Az államok bizonyos területeken önként, más esetekben kényszerből adják át a helyüket a nem állami szereplőknek, amelyek az állami szint alatt, felett vagy helyett jelennek meg. Míg korábban a nem állami szereplők az államok irányába kooperatív stratégiát követtek (emberi jogok, környezetvédelem, szabályozás alakítása), mára egyre több olyan területen jelennek meg, ahol kompetitiv vagy konfrontativ magatartást követve tudnak érvényesülni (gazdasági érdekek, az erőszak monopóliumának megszerzéséért folytatott küzdelem). Az emberi jogok területén vagy a segélyezési politikában a nem állami szereplők gyakran azokat a feladatokat látják el, amelyeket az államok a szuverenitás alapelvére, a belügyekbe való beavatkozástól való tartózkodásra hivatkozva nem kívánnak ellátni. Ezekben az esetekben kooperatív stratégiáról beszélünk. A gazdaság terén a kompetitiv és a konfrontativ megközelítés dominál. A szereplők számának növekedése és a hatalom több kézben történő megjelenése ezen a területen a 198 Külügyi Szemle
