Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
A nem állami szereplők vállalati modellt is kikezdeni látszik a központi irányítás helyett a rendszer-integrációra épülő, sok helyi egység hálózataként leírható „globálisan integrált vállalat". Ezt erősíti a kereskedelem és a tőkepiac liberalizációja, a külföldi tőkebefektetések növekedése. Ezek a gyakran „globalizációvá" egyszerűsített folyamatok - liberalizáció, dereguláció és befektetésösztönzés - az iparosodott államok hathatós közreműködésével indultak, de ma már sokkal inkább megfelelnek a nem állami szereplők érdekeinek. A civil társadalom is hálózatos: a globális politikai és társadalmi változások a 21. századra a transznacionális szereplők tízezreit, hálózataiknak ezreit hozták létre. Míg az 1990-es évekig a nemzetközi közösségen belüli civil tevékenységet (a korábban tárgyalt gazdasági szférát ide nem értve) könnyűszerrel lehetett az NGO-k működésével azonosítani, addig ma már a nem állami szereplők széles köre vesz aktívan részt a transznacionális hálózatok alakításában és működtetésében.21 Tevékenységük túlmutat a hagyományos érdekképviseleten, és a rendelkezésükre álló erőforrások átlépik a figyelmen kívül hagyhatóság határát. A média is hálózatos: a blogok és más interaktív kommunikációs eszközök sokszereplős, többirányú információcserét tesznek lehetővé. A 21. század a telekommunikáció fejlődése - azon belül is az internet elterjedése - révén megnyitotta az utat a hagyományos média mellett a kommunikációs hálózatok világának robbanásszerű növekedése előtt. Az internetalapú „társadalmi média" (social media) a különböző szereplők között kialakított hálózatok, valamint a hálózatok közötti kapcsolatok rendszerére épül, és a világ bizonyos térségeiben a hagyományos médiánál jelentősebb penetrációval rendelkezik. A hálózatnak a nemzetközi rendszer „szereplőjeként" való megjelenése természetesen nem új jelenség. A meglévő hierarchiája ellenére napi működése és kapcsolattartása szempontjából az egyház is hálózatos, ha a földet behálózó milliónyi templom és közösség kapcsolataira gondolunk. A nem állami szereplők oldaláról nézve a szociális hálózatok kialakulásának fontos hozadéka van: úgy válnak a kommunikáció költségei minimálissá, hogy az üzenet a bármely kérdésben kialakított virtuális közösségen keresztül rengeteg, a téma iránt érdeklődő befogadóhoz tud nagyon rövid idő alatt eljutni. A Facebook, a Twitter, a Facekoo vagy a Renren alkalmas eszköz lehet arra, hogy három lépésben, gyakorlatilag valós időben, több tízmillió felhasználóhoz jusson el egy adott információ. Természetesen egy virtuális tematikus közösség nem minden esetben rendelkezik azokkal az attribútumokkal, amelyek ahhoz lennének szükségesek, hogy az állami szereplők döntéseit, nemzetközi lépéseit hatékonyan legyen képes befolyásolni, de óriási potenciális lehetőséget rejt a nem állami szereplők érdekérvényesítési képességének fejlesztésére. A 21. században ezek a hálózatok egyszerre léteznek az állami szint alatti és feletti transznacionális, valamint az államok közötti nemzetközi térben. Slaughter szerint az államok lassabban ébredtek rá az alkalmazkodás szükségességére, mint a nem állami szereplők, és csak fokozatosan képesek hozzáidomulni az új rendszerekhez. A nem 2014. tél 189
