Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Hettyey András: A vonakodó szövetséges? - Németország külföldi katonai bevetései a viták és a számok tükrében
Hettyey András demokrácia; a polgárok biztonsága és jóléte; a szuverenitás és az ország területi épségének védelme; a Németország biztonságát befolyásoló konfliktusok és válságok megelőzése és kezelése; a globális kihívásoknak, különösen a nemzetközi terrorizmusnak és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének a kezelése; az emberi jogok védelme és a nemzetközi jogon alapuló nemzetközi rend erősítése; a világkereskedelem szabadságának biztosítása.36 Volker Perthes, a Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP) igazgatója bizonyos értelemben kombinálja az előző két megközelítést.37 Véleménye szerint minden külföldi bevetés előtt négy kérdést kell tisztázni: 1. Legitimitás. Van-e nemzetközi jogi felhatalmazása az adott műveletnek? Perthes szerint német katonákat csak ENSZ-felhatalmazás alapján (Koszovónak kivételnek kell maradnia) és kizárólag multilaterális kontextusban szabad bevetni, unilaterálisan sohasem. Ezzel összefüggő kérdés, hogy az ENSZ-mandátum kielégítően robusztus-e ahhoz, hogy a célokat a misszió elérje. 2. A sikerre vonatkozó kilátások és a kockázatok. Megvan-e a társadalmi elfogadottsága a műveletnek mind a konfliktusrégióban, mind Németországban? Van-e elegendő katona és forrás a művelet sikeréhez? Van-e egyértelmű célja és záró időpontja a missziónak? 3. A konfliktus dinamikája. Helyi jellegű konfliktusról van-e szó, vagy egy olyan konfrontációról, amely egy egész régió (vagy a világ) biztonságát veszélyeztetheti? Ha az előbbi, akkor nem biztos, hogy szükség van egyáltalán a német szerepvállalásra, hiszen a regionális szervezetek vagy a szomszédos államok is meg tudják oldani a helyzetet. 4. Érintettség. Érinti-e az adott konfliktus Németország vagy az Európai Unió biztonságát? „A Nyugat-Balkán államai közelebb vannak hozzánk, mint Szomália és Észak-Afrika... fontosabb és közelebb van, mint Srí Lanka vagy Kelet-Timor."38 Perthes tehát kifejezetten reálpolitikusi megközelítést javasol, annál is inkább, mert olyan szempontokat is bevon, mint az, hogy a részvétel az adott misszióban javítja-e Németország megítélést a világban és elősegíti-e a Biztonsági Tanácsban az állandó hely megszerzését. A külföldi missziókban való német szerepvállalás a viták és a számok tükrében „Ami nemzetközi bevetéseink mennyiségét és minőségét illeti, Németországnak nincs szüksége kioktatásra - Franciaország és Nagy-Britannia részéről sem."39 Ezekkel a diplomatikusnak korántsem nevezhető szavakkal búcsúzott hivatalától Thomas de Maiziére (CDU) védelmi miniszter 2014 elején, aki zu Guttenberg 2011-es lemondása óta volt a tárca élén. A kijelentés azért volt váratlan, mert De Maiziére kifejezetten óvatos 78 Külügyi Szemle
