Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)

2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Cseresnyés Ferenc: Magyar egyetemisták (Nyugat-) Németországban, 1956-1958

Cseresnyés Ferenc kellett). A próbaévet teljesítő többségnek nagyon „jól jött" az említett kiemelt támogatás. A 220-250 márka értékét könnyebb megítélni, ha azt összevetjük a korabeli német át­lagkeresettel.30 Ez egy újabb adalék annak megértéséhez, hogy miért vonzotta a me­nekült magyar egyetemistákat a német felsőoktatás. Ez az összeg akkor is igen csábító mértékű volt, ha tudjuk, hogy a kollégiumot, a menzát, a könyveket és a szórakozást ebből az összegből kellett fizetni.31 A magyar egyetemisták közösségei A menekült magyar egyetemisták csoportjainak a gyűjtőhelyekre, majd a német fel­sőoktatási intézményekbe történő elosztása kezdetben a különböző tömegszállásokon, többnyire csoportelhelyezéssel történt. Az egyes egyetemi központokban hamar lét­rejöttek az olyan magyar csoportosulások, amelyek a német hallgatói szervezetekbe integrálódhattak, és fogadhatták az intézményi, alapítványi támogatásokat is. A német nyelvtanfolyamok közös látogatása, a honfitársi összetartás, a hontalanság közös ér­zésének megosztása és az alapvetően azonos problémák kezelésének a szükségessége olyan természetes közösségeket hozott létre, amelyekben adott volt az erős belső össze­tartás. Az egyes csoportok szószólói és vezetői, miként az első önsegélyező intézkedé­sek, saját kezdeményezésre születtek, illetve jöttek létre. A magyar hallgatói csoportok munkájának a súlypontja kezdettől fogva a tényleges tanulmányi kérdéseken volt. A politika túlzott térnyerését a legtöbb esetben kerülték. 1957 júniusában alakult meg Németországban, saját kezdeményezésre, a Magyar Egye­temi Hallgatók Egyesülete. A vezetőségben a különböző hallgatói csoportok delegáltjai mellett a korábbi magyar emigrációkhoz tartozók - akik már 1956 előtt menedéket ta­láltak a Szövetségi Köztársaságban - szintén képviseltették magukat. Az aktív egyesü­leti tevékenységet (amit a németek is annak találtak) az elnök, Telegdy Lajos Bonnból, ügyvezető elnökhelyettese, Báthory István Frankfurtból irányította. Ok ketten tanács­adóként részt vettek korábban a magyar menekültek Ausztriából történt elszállításában is, ami nyilvánvalóan tükrözte a német hallgatói szervezetek irántuk megnyilvánuló bizalmát. A legjelentősebb magyar hallgatói szervezetek tehát a nagy egyetemi városokban, így Münchenben, Hamburgban, Stuttgartban, Aachenben, Bonnban, Darmstadtban, Tübingenben, Frankfurtban, Heidelbergben, Hannoverben és Karlsruhéban jöttek létre, és 50-100 fő között volt a létszámuk. A kezdetektől arra törekedtek, hogy a csoportkép­ződések ne vezessenek a felsőoktatási intézményektől és a német hallgatóságtól való eltávolodáshoz. Azon fáradoztak, hogy a rendezvények és találkozók lehetőség szerint a hallgatók más csoportjaival együtt, közösen történjenek, hogy egymás problémáinak megértése minél teljesebb lehessen. Itt érdemes megjegyezni, hogy a többi magyar me­nekültcsoport (fiatal szakmunkások, betanított és segédmunkások) problémái iránt az 158 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom