Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Hettyey András: A vonakodó szövetséges? - Németország külföldi katonai bevetései a viták és a számok tükrében
A vonakodó szövetséges? A közvetlen politikai következményeknél ugyanakkor sokkal fontosabb volt, hogy a légitámadást követően Németországban (is) egyértelművé vált, hogy Afganisztánban háború zajlik. Ez a triviális megállapítás a közvélemény mélységes háborúellenessége miatt 2009 szeptemberéig tabu volt, és ezt a politikai elit körültekintően tiszteletben is tartotta - még akkor is, ha a halottak és a sebesültek növekvő száma miatt olykor valóságos retorikai bűvészmutatványra kényszerült a kormány. A kunduzi légitámadásig a kormánykoalíció politikusai például görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy az ISAF- misszió egy „stabilizációs bevetés", amelynek során „harci szituációk" is előfordulnak, ezért „harci bevetésről" (Kampfeinsatz) lehet ugyan beszélni, de háborúról nem.20 Kunduz után ezt az illúziót már nem lehetett fenntartani; már csak azért sem, mert a támadást követően - de részben már előtte is - megerősödött a tálibok ellenállása. A német politikai vezetésnek is be kellett látnia a realitásokat: 2010 februárját követően a kormány elbúcsúzott a „stabilizációs bevetés" kifejezéstől, és „fegyveres konfliktussá" minősítette át az afganisztáni helyzetet. Szomorú példát szolgáltatott erre, hogy a kunduzi bombázás után fél évvel, 2010 áprilisában, egy támadás során három német katona is meghalt. Ezt követően zu Guttenberg védelmi miniszter egy interjúban elismerte, hogy „még ha nem is tetszik mindenkinek: azt, ami Afganisztán egyes területein zajlik, köznapi nyelven háborúnak nevezhetjük".21 A közép-ázsiai német szerepvállalást ugyanakkor nem csak emberáldozatokban lehet mérni. 2012 februárjában a kormány az afganisztáni bevetéssel kapcsolatos addigi költségeket 8 milliárd euróra becsülte, amelyből 6,1 milliárdba került a Bundeswehr szerepvállalása, 1,7 milliárdot pedig a fejlesztési és újjáépítési segély tett ki. Míg kezdetben, 2002-ben, évi 400 millió eurójába került a német államnak ez a művelet, addig 2011-ben már 1,3 milliárdba.22 A 2013. decemberi becslések szerint az összköltség már elérte a 11 milliárd eurót.23 Az Afganisztánra szánt kiadások ugyanakkor várhatóan erősen csökkenni fognak a következő időszakban, mivel az ISAF 2014 folyamán befejezi működését az országban. Ez nem jelenti azt, hogy Berlin megszünteti a szerepvállalását az országban, csak erősen csökkenti azt: Németország már korábban jelezte, hogy mintegy hat-nyolcszáz fővel Afganisztánban maradna, hogy az ISAF kivonulása után is afgán biztonsági erőket képezzen ki. Berlin ugyanakkor ezt attól a kétoldalú biztonsági megállapodástól tette függővé, amelyről az Amerikai Egyesült Államok és Afganisztán e sorok írásakor is még csak tárgyalt. A német biztonságpolitika számára az új csapásirány Afganisztán után minden bizonnyal Afrika lesz. Német katonák már most nyolc olyan műveletben vesznek részt, amelyek e kontinenshez kapcsolódnak. E tanulmány papírra vetésekor zajlik a vita, hogy Németország szerepet vállal-e az Európai Uniónak a Közép-afrikai Köztársaság stabilizációja érdekében indított missziójában, ugyanakkor felmerült, hogy növeli a Maliban tartózkodó kiképzőinek a számát. A lelkesedés az újabb feladatok iránt azonban mérsékelt: a szóba került műveletekkel kapcsolatban a német külügyminisztérium 2014. tavasz 75