Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
Masát Adam meghaladó nagyságúra becsülték az NDK városaiban tüntetők számát, és lényegében attól kezdve Kelet-Berlinben is mind gyakoribbá váltak a különböző politikai megmozdulások. A tüntetéssorozatnak nem lehetett már gátat szabni, a rendőrség és a Stasi aktív működése sem tántoríthatta el az embereket az utcára vonulástól. A kommunista politikai vezetés elveszítette az egyik legfontosabb hatalmi forrását: az erőszak nyers alkalmazásától és a büntető szankciók érvényesítésétől való kollektív félelem megszűnt, és ez előrevetítette a diktatórikus rendszer bukását. Amikor az NDK-ban megkezdődtek az első tüntetések, az utazási szabadságot követelők egyik fontos célkitűzését a „Wir wollen raus." („Ki akarunk menni!") mondat fémjelezte. Az 1989. szeptemberi magyarországi határnyitás, a tüntetők és a rendőrök közti összecsapások gyakorivá válása és eldurvulása, majd az első igazi változások (különösen Honecker leváltása október 18-án) egy új jelmondat megfogalmazásához vezetett: egyre több tüntető a „Wir bleiben hier." mondatot harsogta. (Szabad fordításban: „Itt maradunk, mert változásokat akarunk.") Ez azt jelezte, hogy a keletnémet állampolgárok már nem érték be a szigorú utazási szabályok lazításával, hanem radikális reformokat és olyan mélyreható változásokat követeltek, amelyek akkorra Lengyelországban és Magyarországon már bekövetkeztek.100 Annak ellenére, hogy a Brezsnyev-doktrína már nem volt hatályban, és Gorbacsov az októberi látogatásakor kifejezetten a reformok beindítására buzdította Honeckert - „Aki elkésik, [azt] megbünteti az élet..." -, a politikai döntések elmaradtak.101 A keletnémet állampolgárok azt tapasztalták, hogy amíg a „baráti szocialista" országokban jelentős átalakulás zajlik, addig saját hazájuk politikai vezetése szinte semmit sem tesz, sőt egyenesen gátja a változásoknak.102 Az NSZK jelentős gazdasági támogatást helyezett kilátásba arra az esetre, ha Honecker hajlandó lett volna a reformok meghozatalára, de a pártfőtitkár nem tűrte, hogy a nyugatnémetek bármilyen feltételeket szabjanak.103 A lengyel vagy a magyar út követése a keletnémet pártvezetés szemében valószínűleg egyet jelentett a politikai öngyilkossággal. Az NSZK-val szembeni éles ideológiai, politikai, gazdasági és kulturális elhatárolódás feladása ugyanis alapjaiban kérdőjelezte volna meg az NDK állam létjogosultságát. A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában Richard Schröder szerint négy fontos jellemző különböztette meg az NDK-t a többi szocialista országtól.104 Az alábbiakban néhány hangsúly- és szemléletbeli módosítással ismertetjük Schröder téziseit: 1. Németország kettéosztottsága és - abból fakadóan - az a tény, hogy az NSZK- ba áttelepülő, menekülő keletnémet állampolgárok nem egy „idegen" országba 128 Külügyi Szemle
