Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
Masát Ádám Claudia Müller megállapítása szerint összességében Magyarország volt a második leggyakoribb úti cél a szocialista táboron belül.22 1983-ban százhetvennyolc, 1984-ben százötvenhárom keletnémet állampolgár ellen indítottak eljárást Magyarországon tiltott határátlépési kísérlet vagy annak gyanúja miatt. A menekülők számos esetben hamis osztrák vagy nyugatnémet útlevéllel próbáltak Ausztriába, illetve - ritkább esetben - Jugoszláviába jutni.23 Az esetleírások szerint ezeknek az embereknek gyakran voltak osztrák vagy nyugatnémet segítőik. A másik leggyakoribb szökési mód az volt, hogy külföldre induló gépjárműben rejtekhelyei alakítottak ki a határon átszökni akaró ember számára. 1984-ben összesen harmincegy ilyen autót foglaltak le a magyar hatóságok.24 1985 áprilisában a magyar állambiztonság vizsgálati részlegének delegációja a Stasi IX-es főosztályának a vezetőjével találkozott. A tanácskozás célja az együttműködés erősítése és a tapasztalatok kicserélése volt, a kémkedés, az emberkereskedelem25 és az illegális határátlépések felderítése, leküzdése érdekében. Nemcsak ezt, hanem a későbbi megbeszéléseket is pozitívan értékelte a Stasi belső jelentése, ám rendkívül negatívan szólt arról, hogy még egy év elteltével, 1986-ban sem sikerült Magyarországon felszámolni az „emberkereskedelemmel foglalkozó bandákat". A jelentés nem részletezte, hogy a Stasi ezzel kapcsolatban pontosan milyen operatív bizonyítékokkal rendelkezett, de „tekintélyes számú keletnémet állampolgár kicsempészését" említette.26 A magyar hatóságok százharmincöt keletnémetet vettek őrizetbe abban az évben tiltott határátlépési kísérlet vagy az előkészítés gyanúja miatt. Az esetekkel kapcsolatban nyolc nyugatnémet, egy holland, egy jugoszláv állampolgárt, továbbá két nyugat-berlini lakost is letartóztattak. Más országok állampolgárai is biztosan megpróbáltak egy-egy alkalommal segíteni a keletnémeteknek, de az esetek részleteinek ismerete nélkül nem állítható, hogy a magyarországi tiltott határátlépéseket „bűnözői csoportok" szervezték volna rendszeresen. Ezt a feltételezést támasztja alá az 1986-os esetek elemzése is. Megállapítható ugyanis, hogy a letartóztatott keletnémet állampolgárok közül száztizennégy érvényes úti okmányokkal érkezett Magyarországra. Közülük ötvenkilencen Ausztriába, ötvenha- tan Jugoszláviába próbáltak átjutni. Negyvenöt személy Hegyeshalom, Sopron, illetve Kőszeg és Búcsú térségében kísérelte meg a határátkelést. A helyszínek kiválasztását nem bízták a véletlenre, hiszen a felsorolt települések, illetve a környékük kedvelt turistacélpontok voltak, továbbá számos kemping működött a közelben, ahol az átkelési lehetőségekkel kapcsolatban hasznos tanácsokat, sőt segítséget lehetett kapni más turistáktól vagy a helybeliektől. Jugoszlávia felé egyértelműen Szeged és Mohács térsége képezte a kitörési pontokat. A keletnémetek ott is elsősorban a kempingekben szerezték az információkat a határról, ami sokkal inkább a spontaneitásra utal, mintsem szervezett embercsempészetre. A műszaki határzár hiánya miatt a jugoszláv határt gyalog sokkal könnyebb volt megközelíteni, mint az osztrákot. Jugoszláviát azonban nem 114 Külügyi Szemle
