Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Magyarország, Románia és az RMDSZ a kormány és az ellenzék között éles ellentétek alakultak ki. Mivel azonban az MSZP- SZDSZ-kormánynak megvolt a ratifikációhoz szükséges többsége, nem kényszerült arra, hogy figyelembe vegye az ellenzék követeléseit. Következésképp ők érdemben nem befolyásolhatták az alapszerződés tartalmát és elfogadásának feltételeit. A kormány és az ellenzék közötti vitának azonban mélyreható következményei lettek, ugyanis a rendszerváltás utáni Magyarország politikatörténetében ez volt az első olyan eset, hogy az erdélyi magyarság státusának kérdése mélyen megosztotta a politikai elitet. A kormány-ellenzék viszonya a státustörvény körül kibontakozó vita következtében a nemzeti-integrációs dimenzió mentén tovább polarizálódott, egyúttal pedig a jobboldal megerősödését eredményezte.83 Az alapszerződést előkészítő tárgyalások során a magyar kormánynak folyamatosan meg kellett küzdenie a román propagandával, illetve ellensúlyoznia kellett azt. A külügyi iratok bizonyítják, hogy a román fél rendszeresen dezinformálta a nyugat-európai államok követségeit, mind a magyar-román viszonyt, mind az erdélyi magyarság helyzetét illetően. Ennek következtében a magyar fél többször kényszerült védekező és magyarázkodó pozícióba az integrációs szervezetekkel szemben. A kétoldalú kapcsolatokban Magyarország, noha - a demokratizálódás és a gazdasági átmenet tekintetében is - lépéselőnyben volt Romániával szemben, nem tudta akaratát teljességgel érvényesíteni. Azonban ez nem feltétlenül a magyar diplomácia számlájára írható (bár sok esetben valóban nehezen tudta ellensúlyozni a román kül- ügy külföldi propagandatevékenységét), hanem sokkal inkább azzal a ténnyel magyarázható, hogy a NATO biztonságpolitikai célkitűzései felülírták, illetve módosították a magyar nemzeti érdekeket: az alapszerződés aláírásával a kormány a határon túli magyarság problémáinak kezelése helyett az integrációt tette fő külpolitikai célkitűzésévé. A román fél tárgyalási pozíciójából és érvrendszeréből az állapítható meg, hogy csak a deklaratív vagy a nyilatkozatok szintjén megmaradó jószomszédi viszonyok kialakításában volt érdekelt, a két állam közötti megbékélésben és a magyar kisebbség helyzetének rendezését illetően nem. Erre nagyon jó példával szolgál az ET-csatla- kozás utáni időszak is, amely azt mutatja, hogy Romániának nem volt tényleges célja a normatranszfer, ehelyett a külföld felé olyan látszatmegoldásokban és kezdeményezésekben volt érdekelt, amelyek hozzájárulhattak Románia országimázsának javításához, de alapjában véve nem hoztak változást a kisebbségi jogok terén. Annak elutasítása, hogy az RMDSZ tárgyalófélként vegyen részt a megbeszéléseken, szintén ebből a hozzáállásból ered: a román fél a kétoldalú kapcsolatokban és a belpolitikában egyaránt igyekezett gyengíteni a párt szerepét, „leszámolni vele", viszont több találkozót és megbeszélést is tartottak az RMDSZ, illetve Ion Iliescu, Adrian Nästase, Nicolae Väcäroiu és Teodor Melescanu között. E tárgyalásokkal a Nyugat irányába igazolni tudta, hogy fenntartja a párbeszédet, és igyekszik megoldást találni a magyar közösség problémáira. 2014. tél 97
