Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Szabó Tamás álló forrásokból láthatjuk, hogy a két fél véleménye 1995 végéig igencsak megoszlott e három dokumentum tartalmáról és státusáról is, főleg ami a kisebbségi cikkely tartalmát illeti. Ugyanakkor egyik fél sem szeretett volna lemaradni a NATO bővítésének első köréről, így fenntartották annak a látszatát, hogy készek a tárgyalások folytatására. Ebben a kontextusban értelmezhetők Somogyi Ferenc közigazgatási államtitkár és Marcel Dinu külügyi államtitkár tárgyalásai is.70 A külügyi iratok 1996-os, ide vonatkozó dokumentumai nem elérhetőek, így a felek tárgyalási pozícióit nem rekonstruálhatjuk, csak a sajtóanyagok alapján kísérelem meg felvázolni az alapszerződés aláírásához vezető legfontosabb lépéseket és azok belpolitikai következményeit.71 A tárgyaló felek közötti egyeztetések és a tárgyalások dinamikájában nem történt változás, ugyanis több alkalommal is tárgyalóasztalhoz ültek a szakértők, míg a magyar kormány és az RMDSZ közötti egyeztetések rendszeressé váltak. Azonban a magyar és a román külügy viszonyában annyi változás történt, hogy az integrációs szervezetek és a nyugati államok egyre több megbeszélést és tárgyalást szorgalmaztak, ami arra enged következtetni, hogy fokozatosan nőtt az alapszerződés aláírására vonatkozó nyugati nyomás.72 Ez nyilvánvalóvá vált a NATO képviselőinek a nyilatkozataiból is, akik a két ország csatlakozási esélyeit az alapszerződés aláírásával hozták összefüggésbe, illetve Nicholas Burns, az amerikai külügyminisztérium sajtószóvivőjének a nyilatkozatából, aki - megismételve egy magas rangú washingtoni illetékes szavait - a felek tudomására hozta, hogy az Egyesült Államok nem támogatja a nemzeti kisebbségek területi autonómiára vonatkozó igényeit.73 Az alapszerződés kérdése belpolitikai szinten mindkét országban megosztotta a parlamenti pártokat, ez azonban más-más törésvonalak mentén történt.74 Magyarországon a kormány és az ellenzék közti, már említett vita tovább fokozódott, ez azonban érdemi módon nem tudta befolyásolni a hivatalos álláspontot. Az ellenzék a FIDESZ memorandumát tekintette irányadónak a kormánnyal szembeni vitában: annak figyelembe vétele nélkül ugyanis elhibázott lépésnek tartotta a szerződés aláírását.75 Az ellenzéki képviselők utolsó lépésként minden eszközt felhasználtak arra - pl. találkozókat szerveztek az RMDSZ-szel, Lezsák Sándor erdélyi körútra indult -, hogy minél nagyobb koalíciót alakítsanak ki az alapszerződés aláírását szorgalmazó kormánnyal szemben. Érdekes módon, Romániában az alapszerződés kapcsán nem a kormány és ellenzéke közötti vita, hanem a mérsékelteknek és a radikálisabb vonal követőinek az ellentéte vált meghatározóvá.76 A Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt több képviselője élesen bírálta a külügyminisztert és az államfőt, amiért azok engedményeket tettek a magyar félnek és az RMDSZ-nek.77 Bár az ottani szélsőséges pártoknak sem sikerült érdemben befolyásolniuk az alapszerződés tartalmát, a bírálatok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a román fél azzal is indokolja az RMDSZ-nek mint tárgyaló félnek a mellőzését az alapszerződés tárgyalásai során. 94 Külügyi Szemle
