Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Magyarország, Románia és az RMDSZ különleges meghívotti státusát nem tudta teljes jogú tagságra változtatni; másrészt viszont elérte, hogy a magyar diplomácia többször is „magyarázkodó" pozícióba kényszerült, azaz ezen a területen lehet némi eredményről beszélni.38 A magyar-román alapszerződés tárgyalásainak negyedik szereplője az RMDSZ. Az alapszerződés ügyében az első egyeztetések 1992. március 20-23. között zajlottak a magyar kormány és az erdélyi magyar kisebbséget képviselő szervezet között. Az RMDSZ-küldöttség budapesti látogatása során közösen kiértékelték az önkormányzati választások eredményeit, és ismertették a szövetségnek a romániai őszi parlamenti választásokra kidolgozott stratégiáját. Az egyeztetések részeként az anyaország vezetői ígéretet tettek arra, hogy az erdélyi magyarságot érintő valamennyi (román-magyar) kétoldalú megbeszélés esetén konzultálni fognak az RMDSZ vezetőségével, a szervezet pedig kidolgozza a magyar-román alapszerződés nemzetiségi cikkelyét.39 Viszont arról, hogy az RMDSZ milyen szerepet játsszon az alapszerződés kidolgozásában, nem esett szó, erre vonatkozóan az erdélyi delegáció részéről sem érkezett javaslat. Tény azonban, hogy a találkozót követő héten a bukaresti nagykövetség több kérdésben is konzultált az RMDSZ vezetőségével és meghatározó politikusaival. Ezt követően, a párt országos elnökségének április 10-i döntésének megfelelően, az RMDSZ levélben kérte a magyar és a román kormányt, hogy az erdélyi magyarság képviselőit vonják be az alapszerződés kidolgozásába.40 Egyúttal felhívták a figyelmet arra, hogy célszerű lenne a szövetséget konzultatív minőségben is meghallgatni olyankor, amikor a kormányközi tárgyalások a romániai magyarság helyzetét is érintik; a levél a jól ismert „rólunk ne döntsenek nélkülünk" formulával zárult.41 Ezen a levélen kívül kevés dokumentumban azonosítható a szövetség érvrendszere. Azonban a genfi Emberi Jogi Központnak, illetve az ENSZ Kisebbségvédelmi Albizottságának írt levélben - melynek tervezetét a magyar külügy készítette el - a nemzetközi tanácskozásokon elfogadott alapelvekre hivatkozva kérték a címzettek támogatását, továbbá annak az elvárásnak adtak hangot, hogy „a kisebbségek helyzetéről maguk az érdekeltek is megnyilatkozhassanak".42 A levél tartalma arra enged következtetni - és a vizsgált dokumentumokból is az látszik -, hogy noha az RMDSZ részt akart venni a tárgyalásokon, nem volt egyértelműen meghatározott az érvelése, mellyel alá tudta volna támasztani kérését akár a román kormány, akár a nemzetközi szervezetek irányába. A szövetségnek a tárgyalásokon való részvételét, ennek fontosságát és megalapozottságát a magyar külügy „indokolta" meg. A magyar kormány véleménye szerint az RMDSZ kérése az EBEE koppenhágai konferenciáján elfogadott elvek alapján is indokolt volt, mivel annak egyik pontja kitért az államok közötti együttműködés fontosságára - különös tekintettel a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdésekben.43 De Magyarország utalt a román-német alapszerződésre is, melynek kidolgozásában a romániai német kisebbség is részt vett. Emellett a külügynek minden eszköze megvolt arra, hogy az RMDSZ tárgyaló félként 2014. tél 87
