Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Szabó Tamás • a kormányzati-külpolitikai opciók (nyugati orientáció); • a nemzetközi környezet (a bővítési feltételek és lehetséges időpontok ismertetése; az integrációs folyamat megkezdése [társulási szerződés, tagfelvételi kérelem stb.]). Figyelembe véve a levéltári anyagokat és a felsorolt tényezőket, az alapszerződés tárgyalásának három periódusa különíthető el: 1. az előkészületek és a javaslatok ismertetése az 1991. május-1992. február közötti időszakban történt, amikor lezajlottak az első szakértői tárgyalások, és ismertté váltak az első reakciók is; 2. a konkrét tárgyalási folyamat (1992. február-1995. augusztus) kapcsán kevés érdemi előrelépésről beszélhetünk. A tárgyalófelek között élénk vita alakult ki a határok sérthetetlensége (5. cikkely) és a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása (16. cikkely) körül; 3. az aláírás időszaka (1995. szeptember - 1996. szeptember). Az alapszerződés előkészületei és a javaslatok ismertetése A magyar-román alapszerződés kérdése 1991-ben került fel a bilaterális kapcsolatokban a napirendre: májusban a román, novemberben pedig a magyar tervezetet mutatták be a felek - azonban a konkrét tárgyalások csak a szakértői egyeztetések első fordulóján, 1992. január 27-30. között kezdődtek meg.25 A Külügyminisztérium 4. Területi Főosztályának feljegyzésében,26 a szakértői tárgyalásokról készült jelentésben,27 valamint az év végi relációs áttekintésben28 és a tárgyalási mandátumban a felek eltérő érdekei mellett a tervezetek közötti fő különbségek is megjelentek. A román tárgyalási pozíciókat leginkább a bizonyításkényszer határozta meg, ugyanis a kilencvenes években Románia alapvető külpolitikai prioritása az európai intézményekhez való közeledés volt (lásd erről az 2. számú táblázatot), a tárgyalások kezdeményezésével pedig igyekezett enyhíteni az ország elszigeteltségén, és egy pozitívabb országimázs kialakítására törekedett. A román vezetők belpolitikai téren, a választók felé is igyekeztek eredményeket felmutatni - 1992-ben önkormányzati és parlamenti választások is zajlottak -, anélkül azonban, hogy túl nagy engedményeket tettek volna a magyar félnek és az erdélyi magyar kisebbségnek. A kormány kétszintű játéka alkalmas volt arra, hogy úgy erősítse a pozícióját a külpolitika terén, hogy közben a belpolitikában is sikereket érjen el, de mégse vállaljon nagy kötelezettségeket a kisebbségi jogok terén. Következésképp Románia abban volt érdekelt, hogy az őszi parlamenti választásokig aláírja az alapszerződést. Magyarország nem volt ilyen jellegű kényszerhelyzetben: az volt számára a legfontosabb szempont, hogy valóban normalizálódjanak a bilaterális kapcsolatok - aminek 84 Külügyi Szemle
