Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás Amint a fentiekből részben kitűnik, Ceau§escu elvtársat a következő bolgár vezetők kísérték ki: T. Zsivkov, Zsivko Zsivkov, Ivan Mihajlov, Tano Colov PB-tagok, Stefan Vasilev, a titkárság tagja, Ivan Basev külügyminiszter, Szava Ganovszki, a nemzetgyűlés elnöke, Dimo Dicev, a KB külügyi osztályának vezetője és még három KB-tag. Amikor Zsivkov elvtársék visszaérkeztek a pályaudvarról - bár még a gyümölcs, a fekete és a konyak hátravolt a vacsorából - Brezsnyev elvtárs felállt, és ezzel lényegében a vacsora befejeződött, mert a vendégek többsége is felállt. Zsivkov elvtárs horát [balkáni körtánc] kezdeményezett, és ezzel kívánta jó irányba terelni a kialakult kínos hangulatot.87 A magyar diplomatával valószínűleg sokan mások is egyetértettek, hogy a Szovjetunió legfelsőbb vezetőjével szemben egy ilyen gesztus meglehetősen merésznek, sőt szemtelennek tűnhetett. Kérdés azonban, hogy mily mértékben volt ez a gesztus tudatos, és mennyire róhatjuk fel a bolgár vezetés diplomáciai „kétbalkezességének". Tény az, hogy egy román-bolgár blokk vagy akár ilyen összehangolt diplomácia nem alakult ki, és Bulgária a Varsói Szerződés keretében 1968-ban részt vett a csehszlovák reform- mozgalom elfojtásában, mintegy bizonyítva azt, hogy a vezetők közötti jó viszony nem jelenti a külpolitika minden síkon történő egybehangolását. Következtetések A Ceau§escu-korszak külpolitikája már annak kezdetekor meglehetősen nagy figyelmet kapott számos szocialista és kapitalista ország részéről. Az igazi áttörés csak 1968- at követően történt meg, amikor is Románia látványos kapcsolatépítésbe kezdett több nyugati nagyhatalommal, majd ezt követően a Távol-Kelet szocialista államaival is. Az akkor beérett gyümölcs fájának ültetése már korábban, Gheorghiu-Dej vezetésének utolsó éveiben megtörtént, Ceau§escunak csak folytatnia kellett az elődje által kijelölt utat, és kiteljesítenie azt. A mai napig kérdés, hogyan következhetett be az, hogy Románia ilyen látványos külön útját a Szovjetunió nem szankcionálta. Egy Helsinkiben doktorált fiatal román kutatónő, Elena Dragomir az egyik tanulmányában úgy értékeli, hogy a Valev-terv lehetett az a pont, amikor a román vezetőség úgy döntött, hogy „egyik ország kommunista pártja sem élvezhet elsőbbséget a többivel szemben", és ennek a szovjet-kínai ideológiai vita megfelelő keretet biztosított,88 amivel egyetértett az akkori kor közvéleménye is. A mérsékelt román külön út pedig a szocialista tábor számára is biztosított bizonyos fajta előnyöket. A román diplomácia tesztelte a Nyugatot, annak viselkedését, üzenet- közvetítőként tudott fellépni egyes esetekben, és saját példáján keresztül akaratlanul is megnövelte a többi szocialista ország mozgásterét a kor nemzetközi kapcsolatainak rendszerében. 2014. tél 71
