Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr elrománosítása), és Bukarestben állandóan keringenek híresztelések magyarok és románok közötti incidensekről. Ezek megbízhatóságát azonban nagyon nehéz ellenőrizni. Várhatólag a most kidolgozás alatt álló új alkotmány feleletet ad majd bizonyos kérdésekre.68 Több más aspektust is megfelelő precizitással és realitással értékeltek a magyar követség munkatársai; ilyen volt például az az 1966. szeptember 22-i megállapításuk, hogy az 1966-os romániai népszámlálási adatok szerint a magyar nemzetiség aránya az 1948-as 9,4 százalékról 8,4 százalékra csökkent, a románságé pedig az akkori 85,7 százalékról 87,8 százalékra emelkedett. „A fenti adatok világosan mutatják a romániai magyarság körében megnyilvánuló asszimilációs folyamatot, az erőltetett románosítási tendenciát, valamint a román politikában az utóbbi években végbement nacionalista eltorzulások hatását"69 - összegezte a jelentés írója. Aggasztónak találták azt is, hogy nagymértékű a magyarok kivándorlása Kanadába, annak ellenére, hogy a pártközpont maga küld aktivistákat, hogy lebeszéljék erről az embereket. A jelentés idejéig több mint tízezer fő iratkozott fel a kivándorlásra, akik nagy többsége fizikai munkás volt.70 Egy sajátos, szűk réteget érintő, de önmagában véve egy fontos folyamat egyik jellemző motívumát ragadták meg azok a sorok, amelyek arról szóltak, hogy tizenkét volt román katonatiszt telepedett át végleg a Szovjetunióba, akik közül többen korábban a nagyvezérkarnál töltöttek be fontosabb beosztást, csaknem valamennyien magyar nemzetiségűek volt, a feleségük pedig szovjet állampolgár. Mindet akadály nélkül fogadta be a Szovjetunió.71 Jól tanúsítja a dokumentum azt a mindenki által ismert, de történettudományos módszerrel korábban még nem dokumentált folyamatot, melynek során az internacionalista kommunizmus elvei alapján átszervezett romániai állami erőszakszervezetek soraiból kiszorultak a kisebbségiek, és amelyet a disszidens Ion Pacepa, az egykori Securitate-vezető a következőképpen foglalt össze a Vörös Horizontok című bestselleré ben: Ceau§escu mindig is fanatikus nacionalista volt, és ez leginkább [a] személyi politikájában nyilvánult meg. Csak fajtiszta románok, akik származásukat két generációig vissza tudták vezetni, és a román határokon belül születtek, tölthettek be olyan párt- és állami tisztségeket, amelyek kapcsolatban voltak a titkosszolgálattal. A DIE-ben betöltött állásomnak feltétele a három generációra visszavezethető tiszta román vér volt. Más etnikai származású románokat, még akkor is, ha családjuk már több nemzedéken át Romániában élt, szigorúan eltiltottak attól, hogy bizonyos állásokat töltsenek be a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának nemzetvédelmi részlegében, a DIE-ben, illetve a Securitate főhadiszállásán vagy a Fegyveres Erők vezérkarában. (...) Ugyanakkor hatalomra jutása óta foglalkoztatta az az elképzelése is, hogy lojális magyar származású románokat találjon, akikkel azt a látszatot teremthetné, hogy a magyarok megfelelő számban képviseltetik magukat a román politikai szervezetekben.72 64 Külügyi Szemle
