Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás hogy ő a VSZ és a KGST felesleges voltát hangsúlyozta volna, s azt állította, szerinte mindkettőre igen nagy szükség van. Egyetlen ügy merült csak fel, amelyben a románok kezdeményeztek: a németkérdés. Ezzel kapcsolatban Ceau§escu úgy vélte, át kell értékelni a szocialista tábornak az NSZK-val szembeni addigi álláspontját, és tényleg halaszthatatlanul fontos lenne a német egyesítés, de azt nem lehet kizárólag Ulbrichték szempontjából nézni. Brezsnyev azonban nem bocsátkozott vitába ebben a kérdésben.25 Egy újabb konfrontativ helyzet alakult ki az az évi VSZ-találkozó kapcsán is a két vezető között, Bukarestben. A megbeszélések egyik szünetében kisebb vita alakult ki, ugyanis Ceau§escu kijelentette, hogy a szocialista országoknak nemcsak nyilatkozatokkal, hanem fegyverrel is kellene támogatniuk a vietnamiakat, akik élethalálharcukat vívják az „amerikai imperialistákkal", amikor is a türelmét vesztett Brezsnyev ráordított, hogy sürgős teendői vannak a közép-ázsiai földrengés miatt, és nincs ideje világ- politikát magyarázni olyasvalakinek, aki azt úgysem érti.26 Román titkosszolgálati értesülések szerint 1968-ban a szovjetek a csehszlovák invázióval párhuzamosan a romániai bevonulásukat is tervbe vették, ezt azonban Ceau§escu a Brezsnyevvel folytatott telefonbeszélgetései következtében sikerrel akadályozta meg.27 Azt, hogy pontosan miért is nem támadta meg a Szovjetunió Romániát is 1968-ban, egyértelműen még ma sem állapíthatjuk meg, de Cea§escu egyetlen telefonbeszélgetése ehhez valószínűleg túl kevés lett volna. Tény az, hogy ez időszakban a szovjet vezetés, minden pengeváltás ellenére, Ceau§escu Romániáját meglehetősen nagy türelemmel és megértéssel kezelte. A kor magyar diplomáciáját mindenesetre érdekelte, hogy mi lehet az oka ennek a szokatlan szovjet engedékenységnek, és a jelentések arról tanúskodnak, hogy bizonyos részinformációkat a szovjet diplomaták meg is osztottak e tekintetben a magyar kollégáikkal. így például Ivan Kuzmics Zsegalin szovjet nagykövet Bukarestben, a magyar kollégájával 1965. április 17-én folytatott beszélgetésében azt mondta, hogy a románszovjet kapcsolatok igen jók, semmilyen lényeges kérdésben nincs vita. Saját személyes kapcsolatai Ceau§escuval és Maurerrel igen jók, „természetesen vannak kérdések, amelyekben eltérőek a vélemények. Türelemmel kell megközelíteni ezeket a kérdéseket, meg kell vizsgálni, miben van igazuk a román elvtársaknak, mert ilyen kérdés is van sok." És „nem szabad olyan hibába esni, mint például Hruscsov elvtárs ittjártakor, amikor elég tapintatlan módon tanácsokat próbáltak ráerőszakolni a román elvtársakra". A beszélgetés alapján Vincze Józsefben az a vélemény alakult ki, hogy Zsegalin új instrukciókat kaphatott hazulról.28 Egy 1966. augusztusi nagyköveti összefoglaló jelentés szerint a szovjetek türelmesek, ezért a román vezetők megengedik maguknak a szovjet álláspontok bírálatát, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a román gazdasági élet számára a legfontosabb partner a Szovjetunió.29 2014. tél 51
