Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Schmidt-Schweiser, Andreas - Dömötörfi Tibor: A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka: a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a határnyitásig, 1973-1989
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok dinamikus időszaka A kétoldalú kapcsolatok alakulása a gorbacsovi „új irány" és a magyarországi liberalizálás folyamatai jegyében (1986 eleje-1988 vége) Mihail Gorbacsov főtitkár 1985. márciusi hivatalba lépése után az NSZK és Magyar- ország kapcsolatainak a nemzetközi keretfeltételei fokozatosan, ámde alapvetően kezdtek megváltozni.30 Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov genfi (1985. november) és reykjavíki (1986. október) csúcstalálkozóján ugyan még nem jött létre áttörés a kelet-nyugati viszonyban, de a nagyhatalmak közötti enyhülés körvonalai már kezdtek kirajzolódni. Ennek köszönhetően a következő években - mindenekelőtt a washingtoni csúcson (1987. december) - a felek jelentős leszerelési lépésekre szánták el magukat, míg végül 1989-1990-ben véget ért a tömbök közötti konfrontáció. Ezzel egyidejűleg- párhuzamosan a Szovjetunióban végrehajtott belpolitikai reformokkal („glasznoszty és peresztrojka") - lépésről lépésre átalakulás következett be a keleti blokk vezető hatalma és a szövetségesei viszonyában is. E változás egyik első megnyilvánulása volt Gorbacsov 1986. májusi beszéde, amelyben szót emelt a kelet-európai államok „tapasztalatainak és érdemeinek" fokozottabb elismerése, egyben a Moszkva által gyakorolt gyámkodás mérséklése mellett.31 Ez a folyamat végül a szövetséges államok korlátozott szuverenitásáról szóló Brezsnyev-doktrína feladásához vezetett, amit az SZKP 1988. júniusi pártkonferenciáján jelentettek be. Ilyen körülmények között kezdett formát ölteni az 1986. év első harmadában a „ma- gyar-NSZK kapcsolatok újragondolása".32 A kezdeményezés a magyar fél részéről indult ki. Már 1984-1985 folyamán, amikor a válsággal fenyegető társadalmi-gazdasági folyamatok (és ideológiai ellentmondások) egyre nyilvánvalóbbá kezdtek válni Magyarországon,33 az MSZMP KB Külügyi és Gazdaságpolitikai Osztályán megmozdultak olyan erők - köztük Horn Gyula és Németh Miklós -, akik a magyar gazdasági és politikai élet radikális reformja mellett szálltak síkra, valamint - ezzel összefüggésben - a Nyugathoz, elsősorban az NSZK-hoz fűződő kapcsolatok lényegi kiterjesztését szorgalmazták.34 Ebben a körben központi szerepet játszott az új bonni magyar nagykövet, Horváth István is. Hivatalának átvétele után Horváth nemcsak széles körű kapcsolatrendszert épített ki mérvadó nyugatnémet politikusokkal és politikai tanácsadókkal, hanem egy sor konkrét javaslatot is kidolgozott a magyar Külügyminisztérium részére a bilaterális viszony fejlesztése érdekében.35 Horváth javaslatai között- amelyeket nyilvánvalóan egyeztetett a nyugatnémetekkel - szerepelt Richard von Weizsäcker szövetségi elnök meghívása Magyarországra, a szövetségi tartományokkal való kapcsolatok kiépítése, vegyes vállalatok alapítása Magyarországon, valamint a beruházásvédelmi, tudományos-műszaki együttműködési egyezmények gyorsított ütemű megkötése, mint ahogy a kulturális intézetek kölcsönös megnyitása is. 2014. tél 29
