Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - KÖNYVSZEMLE - Klasszikus diplomácia versus bipoláris rend (Gazdag Ferenc)
Könyvszemle francia, a belga és a svájci képviselet budapesti, illetve a magyar külképviselet párizsi, brüsszeli és berni történéseit. Ez a megoldás ugyan nagyon töredezett vonalvezetést okoz, viszont nagyon jól áttekinthető megoldásokat eredményez. A kötet súlypontját az 1946 tavasza és a Mindszenty József letartóztatása (1948. december), valamint a Rajk- per (1949) közötti évek adják. Ez az az idő, amikor a három frankofón ország diplomatái megértették, hogy a szovjet zónába került közép-európai országok esetén a legjobb esetben a diszkrét jelenlétért kell küzdeniük, s hogy Magyarország integráns része lett a szovjet birodalomnak. Fejérdy még egy külön fejezetet szentel a Sztálin halála után bekövetkezett minienyhülésnek, amely azonban a magyar relációban 1956-ban tragikus fordulatot vett. A vizsgált időszak összességében a kapcsolatok leépüléséről szól: a szovjet-amerikai szembefordulás eredményeként Moszkva a közép-európai országok politikai rendszerének gyors átalakítása mellett döntött. Ezzel párhuzamosan fogyatkozott annak a lehetősége, hogy Párizs, Brüsszel és Bern bármilyen modus vmendit találjon a vasfüggöny mögötti országokkal. Budapestről nézve a kommunista diplomácia négy célkitűzést tartott meg az ellenségesnek minősített nyugat-európai államokra vonatkozóan: a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását, a jelentős méretű emigráció minél pontosabb megfigyelését és befolyásolását, a szükséges deviza és technológia minél kisebb politikai engedményekkel történő megszerzését. A szerző a kötetben érdekes párhuzamot mutat ki a magyar társadalom reményei és a frankofón diplomácia tapasztalatai között. A francia, belga és svájci diplomaták hamar észrevették, hogy a magyar kommunista rendszer gyakorlatilag csak az országban állomásozó szovjet csapatok támogatásának köszönheti a fennmaradását, s hogy Magyarország egy nemzetközi konfliktus esetén a keleti blokk leggyengébb láncszeme lenne. Mindegyik frankofón diplomácia - de különösképp a francia - Magyarországon magát a kommunista rendszert vizsgálhatta működés közben. A Budapesten történteken keresztül igyekeztek következtetni a kommunista párton belüli erőviszonyok moszkvai elmozdulásaira. Fájdalmas érzés egy ilyen kötetet olvasni. A hidegháború szakirodaimában egy-egy száraz mondat szól arról, hogy a világháború után Magyarország a Szovjetunió érdekszférájába került, ahogy a többi közép-európai ország is. Vesztesek és győztesek egyaránt. Ismert az a fordulat is, hogy a Szovjetuniótól a vesztes Magyarország és Románia ugyanazt kapta, mint a győztesek között számon tartott Lengyelország vagy Csehszlovákia: a szovjet rendszert. A kommunista párt diktatúráját. Ebből a szempontból nézve Fejérdy könyve egy kiváló tükör. A tükörben azt láthatjuk - a levéltárakból kibányászott dokumentumok pontosan visszaadják a korabeli diplomaták megrendülését is -, 194 Külügyi Szemle
