Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Prőhle Gergely: Stabilitás újratöltve
Stabilitás újratöltve társadalom belső kohéziójának fenntartása érdekében. Az ebbe az irányba tett lépések azt jelzik, hogy a politikai elit kezd leszámolni a multikulturális társadalom ideáljával (lásd Merkel kancellár 2010-es nyilatkozatát ez ügyben), ugyanakkor annak is tudatában van, hogy a növekvő gazdaság olyan munkaerő-piaci igényeket támaszt, amelyeket belső forrásból nem lehet kielégítetni, vagyis a bevándorlásra mindenképp szükség van. A belső stabilitás és a munkaerőpiac igényeinek közös nevezőre hozása vezet el ahhoz a felismeréshez, hogy a hasonló civilizációs hátterű, vagyis leginkább a középeurópai munkavállalók, bevándorlók képesek mindkét szempontnak egyszerre megfelelni. S ezen a ponton érhető tetten Németország és Közép-Európa egymásra utaltsága, melyben mindkét félnek tekintettel kell lennie a másik szempontjaira. Ha a stabilitás igézetében tekint a német megfigyelő Magyarországra, akkor a riadalma a kétezres évek közepe óta korántsem alaptalan. A 2010-es választási eredmények, különösen a Jobbik látványos megerősödése, számszerűsíthető módon is jelezték a szélsőségekre történelmi okokból különösen érzékeny német közvélemény számára, hogy az az ország, amely a rendszerváltozást megelőzően évtizedekig a „legvidámabb barakként" élt a köztudatban, manapság súlyos problémákkal küzd. Az ezzel kapcsolatos értetlenséget a nyilvánvaló kommunikációs hibák mellett nem csökkentette a hazai politikai küzdelmek veszteseinek a németországi médiavilágban, értelmiségi körökben meglévő erős kapcsolatrendszere sem. Annak következtében, hogy a jelentős mértékben baloldali és/vagy liberális alkotókat felvonultató kortárs magyar irodalom, kortárs művészet számára a világhír felé a német az egyik - ha nem a legfontosabb - közvetítő közeg, ezen nem érdemes háborogni: a jelenséggel meg kell próbálni okosan együtt élni, ahol lehet, azt kiegyensúlyozni. Ugyanakkor - bármily negatív is a német sajtóban megjelenő Magyarország-kép - épp a stabilitás fontosságára tekintő német kormányzati politika méltányolta az utóbbi években a társadalmi kohézió megerősítése szempontjából oly fontos romapolitikát, illetve azokat a gazdaságpolitikai törekvéseket, melyek a költségvetési hiány leszorítását, az államadósság csökkentését célozták. Az EU-kritikus magyar politikai megnyilvánulásokkal kapcsolatos értetlenség mellett ugyanakkor egyértelmű elismerés övezte uniós elnökségünk teljesítményét 2011 első félévében, hiszen az elnökség tényekkel igazolta Magyarország egyértelmű elkötelezettségét a fontos európai célok iránt. 2014 tavasza az újrakezdés és kontinuitás jegyében Németországnak az egész régióhoz fűződő kapcsolatában - azon belül a magyar-német viszonyban is - érdekes fejleményeket hozott. A magyar külpolitika egyik kiemelt programja 2013 eleje óta az ún. közép-európai év, melynek legfontosabb időszaka a 2014. júniusának végéig tartó soros V4-elnökség. A visegrádi négyek immáron több mint 20 éves együttműködésének német megítélése korábban legalábbis ellentmondásos volt. Mára azonban egyértelművé vált, hogy az a berlini percepció, mely szerint a V4 elsődleges szerepe a nagy tagállamok - így leginkább Németország - uniós álláspontjainak ellensúlyozása, nem állja 2014. tavasz 5
