Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Gaál Fanni: A nem állami szereplők hatalma: a ratingügynökségek szerepe a nemzetközi politikában és gazdaságban
Gaál Fanni az amerikai államra belpolitikai és gazdasági szempontból. Emellett az általam feltett központi kérdésre is keresem a választ, vagyis arra, hogyan érintette a leminősítés a befektetőket, az USA hitelezőit és a nemzetgazdaságot. Politikai környezet Az elemzést a körülmények feltérképezésével kezdem, aminek elengedhetetlen része az USA akkori becsült pénzügyi helyzetének a rögzítése. Mivel a leminősítés történelmi jelentőségűnek tekinthető, joggal feltételezhetjük, hogy a Standard & Poor's-nak nyomós érvei voltak a lépés megtételére. 2011-ben a politikai színtér sok tekintetben hadszíntérré változott. A Gallup Poll felmérései szerint az Obama-adminisztráció veszített támogatottságából, és az időközi választások következtében olyan blokkoló kisebbség jelent meg a kongresszusban, amely akadályozta a kormány terveinek elfogadtatását. Ilyen újonnan megjelent politikai erő volt például a Tea Party, egy olyan konzervatív politikai kezdeményezés, amelynek céljai között szerepel az alkotmány maradéktalan betartása, a kormánykiadások csökkentése, az erős katonai háttér támogatása vagy a személyi jövedelemadók csökkentése.15 Egy 2011. januári felmérés azt mutatta ki, hogy a szavazóképes korúak 42 százaléka szerint nagyon fontos lenne, hogy a republikánusok (mint konzervatív vezetők) figyelembe vegyék a Tea Party mozgalom képviselőinek a nemzeti problémákat illető céljait és megoldásait. Csupán 15 százalékuk vélte úgy, hogy egyáltalán nincs jelentősége ennek.16 Ez jól mutatja, hogy e populista politikai szélsőségnek sikerült utat találnia a szavazókhoz. Bár ez a támogatottság egy későbbi felmérés szerint 2011 végére jelentősen zuhant, éppen a szélsőséges jellege miatt, mégis hatással volt a nagypolitikára.17 Pénzügyi környezet, jogi folyamatok A leminősítés szempontjából talán még az előzőeknél is fontosabb szerepük volt a 2011- es költségvetési vitának, illetve az adósságplafonról folyó egyeztetéseknek. A két vezető pártnak hosszú ideig nem sikerült megegyeznie sem a költségvetés csökkentésének (drasztikus) mértékéről, sem az adósságplafon felemeléséről. 2011 augusztusában, a fizetésképtelenség küszöbén azonban a képviselőház elfogadta a 2,4 billió dolláros kiadáscsökkentést, valamint a 2,1 billió dolláros adósságplafon-emelést.18 Bár a demokrata oldal (a hagyományaiknak megfelelően) jelentős adóemeléseket tervezett, a republikánusok pedig a kormánykiadások drasztikusabb csökkentését javasolták, a kompromisszum mindkét párt szerint jelentős előrelépés volt a gazdasági válság kezelésében. 2011. augusztus 2-án a szenátus és Obama is aláírta a törvényjavaslatot - éppen azon a napon, amikorra Timothy F. Geithner pénzügyminiszter a kincstár kölcsönfelvételi engedélyezésének végét, vagyis a fizetésképtelenséget jósolta.19 A Standard & Poor's a 174 Külügyi Szemle
