Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Kettős kötődés kedvezőbb a helyzetük a nyugat-európai országok, illetve az euróövezet átlagánál. Magyarország adósságállományának említett, 80 százalék körüli mértéke jóval alacsonyabb az EU28-ak 2013. évi 89,8 százalékos átlagánál. (Összehasonlításképpen: Franciaország adósságállománya az éves GDP-jének 93,5 százaléka, Nagy-Britanniáé 94,3 százalék, Olaszországé 133,0 százalék). 1990 és 2013 között a visegrádi térségben a termelés, a piacok és a külkereskedelem szerkezete döntően átalakult, amiből ezek az országok és Németország is jelentősen profitáltak. Az említett 23 évben az integráció és a regionális fejlődés nyomán a kereskedelemteremtő hatások sokkal nagyobbak voltak, mint az a korábbi előrejelzések alapján várható volt. A régió felértékelődéséhez fenntartható, jó struktúrában megvalósuló, megalapozott és finanszírozható fejlődésre van szükség. A humán erőforrás képzésének fejlesztése és hasznosításának javítása Kelet-Közép-Európában kulcsfontosságú feladat a felzárkózás tartós tendenciájának megalapozásában. A felsőoktatásban részt vevők száma 1990 óta egész Közép-Európában számottevően megnőtt. 2010-ben Németországban 2,56 millió fő tanult a felsőoktatásban, a visegrádi térségben összesen 3,21 millióan. Az egyetemifőiskolai diákok száma Lengyelországban 2,15 millió, Csehországban 437.000, Szlovákiában 235.000, Magyarországon 389.000 volt. A képzés mennyiségi kiterjesztése mellett elsősorban annak minőségét kell fejleszteni és szerkezetét az igényekhez igazítani annak érdekében, hogy a munkaerő-potenciál értéke növekedjen.16 A visegrádi országok egymással és Németországgal való együttműködésének szükségességét a történelmi egymásra utaltság indokolja. A rendszerváltás után Kelet- Közép-Európában a nemzetgazdaságok újjászervezése és szanálása volt a fő feladat, egyúttal az EU-csatlakozás feltételeinek megteremtése került napirendre. 2004 után az EU-tagság pozitív hozadékának elérése, kiaknázása vált kulcsfeladattá, majd a 20082009-es válság negatív hatásainak tompítása, utána a kilábalás és a regenerálódás került a középpontba. Az EU-tagság és a német kapcsolatok lakossági megítélése társadalompszichológiai szempontból érdekes. Egy nemzetközi felmérés szerint a kelet-közép-európai térségben a lengyelek és a szlovákok abszolút többsége igenli az európai uniós tagságot, a magyarok és a csehek közt ez az arány 50 százalék alatti: Lengyelországban a lakosság 59,6, Szlovákiában 52,7 százaléka tartja jónak az EU-tagságot, míg Csehországban 42,6, Magyarországon pedig 47,0 százalék ítéli pozitívnak azt. Pozitív a német újraegyesítéshez történő viszonyulás is. Közel negyedszázad távlatából Németország egységét valamennyi visegrádi ország lakossága kiemelkedő mértékben támogatja: leginkább a lengyelek (78,1 százalék) és a magyarok (71,0 százalék), de a csehek 67,9 százaléka és a szlovákok 62,0 százaléka is ezen az állásponton van.17 A rendszerváltás után 25 évvel a helyzetkép azt mutatja, hogy a fejlődés pozitív vonásai (kereskedelembővülés, technológiai korszerűsödés, új beruházások) ellenére 2014. tavasz 55
