Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962
/. Nagy László Március 22-ről 23-ra virradó éjjel az OAS kommandói települtek be Bab el Ouedba. Másnap reggel rátámadtak a járőröző katonákra, és hármat megöltek közülük. Ekkor a rendfenntartók különleges egységei lezárták az egész negyedet, mire az valóságos gerilla hadszíntérré vált. Az OAS fegyveresei a balkonokról és a tetőteraszokról lőtték a rendfenntartókat. A hadsereg főparancsnoka bevetette a harckocsikat, a légierő pedig géppuskatűz alá vette a háztetőket. Napokig tartott, míg felszámolták a lázadást, amelynek több tucat halálos és százat is meghaladó sebesült áldozata volt. Március 26-ra a „mártír Bab el Oued" melletti szimpátiatüntetést tartottak az európaiak. A város egyik főutcáján (rue d'Isly) haladó három-négyezer tüntetőt az algériai lövészekből álló katonai egység átengedte az első akadályon, de ekkor lőni kezdtek rájuk a házakból. A katonák golyózáport zúdítottak a tömegre. A mérleg rendkívül súlyos volt: 61 halott (köztük 10 katona) és 130 sebesült; az utcakövet vér borította. Orán- ban és azokban a városokban, ahol nagyszámú európai élt, hasonlóan véres események történtek. Az OAS dühét még csak fokozta, hogy egyre több tagját és vezetőjét tartóztatták le. Március 25-én Oránban Edmond Jouhaud tábornok került rendőrkézre. A legfelső katonai bíróság halálra ítélte, de kegyelemben részesült. Ezt annak köszönhette, hogy az április 20-án letartóztatott Raoul Salanra életfogytiglani börtönbüntetést rótt ki a bíróság. Ezt követően ugyanis - Georges Pompidou és igazságügy-minisztere, Jean Frey kérésére - De Gaulle megkegyelmezett Jouhaud-nak is, „hiszen főnöke elkerülte a halálbüntetést".13 Az április 7-én letartóztatott Degueldre hadnagy viszont nem kapott kegyelmet, őt halálra ítélték és kivégezték. Március 28-án az Algír melletti Rocher Noirban (ma Bumeden) az - egyenesen a börtönből kihozott - Abderrahman Faresz14 vezetésével megalakult ideiglenes végrehajtó hatalom is elkezdte a tevékenységét, az eviani egyezményeknek megfelelően, „szorosan együttműködve" a francia szuverenitást képviselő főbiztossal, Christian Fouchet- val. Fő feladatuk a népszavazás és az első parlamenti választások rendjének és lebonyolításának megszervezése volt. A testületben képviseltette magát az FLN, de ott voltak az európaiak és a liberálisnak mondott algériaiak képviselői is. Az új szervezet azonban tehetetlen volt az OAS-szal szemben, amelynek akciói Algírban és Oránban naponta átlagosan tíz-harminc ember halálát okozták. Május 2-án reggel egy robbanóanyaggal megrakott gépkocsit robbantottak fel az algíri kikötőben, ahol családtagjai kíséretében algériaiak tömege várakozott, reménykedve, hogy munkát kap. Az óriási detonációban hatvanketten vesztették életüket, a sebesültek száma meghaladta a százat. Ez az esemény volt az, amely után az FLN algíri autonóm körzete „önállósította" magát. Az FLN fővárosi szervezetét az „algíri csatában" (1957) szétverték, s csak 1962 februárjában szervezte újjá azt Szi Azzedin parancsnok, a GPRA jóváhagyásával. Azzedin már a megalakulását követően tehetetlenséggel vádolta az ideiglenes végrehajtó hatalmat, s erélyesebb fellépést követelt az OAS-szal szemben. 114 Külügyi Szemle
