Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - AMERIKAI DOKTRÍNA ÉS EGY RÉGI "ÚJ" ÁLLAM - J. Nagy László: Új állam születik: Algéria, 1962
Új állam születik Ekkorra sikerült - kölcsönös engedmények árán - megoldást találniuk a két legérzékenyebb kérdésre: a franciák elfogadták, hogy a Szahara a független Algéria integráns része marad, az algériaiak pedig azt, hogy az új államban az európai származású francia állampolgároknak speciális helyzetük lesz. A végső, a megegyezéshez vezető tárgyalásokat a korábbi színhelyen, a svájci-francia határvárosban, Evianban folytatták le, 1962. március első felében. Evian II. - a megegyezés Louis Joxe, az algériai ügyek minisztere, a francia tárgyalódelegáció vezetője a televízióban jelentette be 1962. február 19-én, hogy előzetes megállapodást kötöttek az FLN-nel. Néhány nap múlva, nyilván tudatos kiszivárogtatás révén, a sajtó közölte a megállapodás legfontosabb részeit, s azt is, hogy a végleges megegyezés már csak napok, esetleg hetek kérdése. Az Unité de la République nevű parlamenti csoport, amely az algériai képviselőket tömörítette, tiltakozott, az OAS pedig a „felperzselt föld" taktikájának meghirdetésével válaszolt a bejelentésre. Raoul Sálán tábornok, az OAS vezetője a február 23-i utasításában általános offenzívára, felkelési zónák kialakítására, a tömegek utcára vitelére, a szociális és a kulturális infrastruktúra elpusztítására, a rendfenntartó erők fizikai megsemmisítésére szólított fel. Fő politikai célpontként a kommunistákat és a gaulle-istákat jelölte meg.4 Március 5-én két órán belül százhúsz robbanás rázta meg Algírt. Ez volt a fennállása alatt végrehajtott leghatalmasabb és leglátványosabb akciója az OAS-nak. Azonban ez sem akadályozhatta meg a végső tárgyalásokat. Még a merényletsorozat estéjén, Párizsban és Tuniszban egy időben jelentették be, hogy a GPRA és a francia kormány március 7-én Evianban, ugyanabban az Hőtel du Parcban, ahol az előző évben elkezdte, folytatja a tárgyalásokat. Az algériai delegációt ismét Svájcban szállásolták el, a Lausanne melletti Signal de Bougyban, ahonnan naponta helikopteren érkeztek Evianba. A sajtó képviselői is jelen lehettek a városkában, a helyszínen követhették az eseményt. Mindkét fél úgy gondolta, hogy néhány nap múlva elvégzik az egyezmény szövegének pontosítását, s ha szükséges, itt-ott módosítják azt. Március 15-én elkészült az egyezmény. Joxe azonban - mint később kiderült, De Gaulle kérésére - húzta-halasztotta a véglegesítést és az aláírást. A köztársasági elnök azért kérte a halasztást, hogy rendezze az 1956 óta fogva tartott GPRA-miniszterek sorsát: hová, hogyan, mikor menjenek a szabadulásuk után. A tárgyalófelek arról is komoly vitát folytattak, hogyan nevezzék a dokumentumot. Az algériaiak az egyezmény, megegyezés (accords) elnevezést javasolták, de azt a francia fél elutasította, mert nem ismerte el a GPRA-t. (A hivatalos francia dokumentumokban később is az szerepelt, 2014. ősz 109
