Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NYUGAT-BALKÁN A FÓKUSZBAN - Klein András: Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában
Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában 5. Ohrid a macedón pravoszláv egyház ősi központja. 6. A 19. századi macedóniai nemzeti reneszánsz képviselőinek léte. 7. A Belső Macedón Forradalmi Szervezet (VMRO) bolgár jellegének tagadása. 8. Kriszte Miszirkovnak, a macedón nyelv első szószólójának „tudományos nagysága". 9. A macedón nép ellenállása a bolgár hódítókkal szemben 1941 és 1944 között. 10. A macedón nép öröme a kommunista Jugoszlávia 1944-es újjáalakításakor. Tanulmányomban tartózkodni fogok attól, hogy konkrét történelmi eseményeket értékeljek, mert azzal ismét egy vitában adnék igazat valamelyik félnek. Ugyanakkor a történelmi viták aktuálpolitikai értékeléséhez hozzátartozik a bolgár érzékenység okainak keresése, különösen figyelembe véve, hogy bolgár részről Macedónia uniós csatlakozásának feltétele 2014-ben immár nemcsak a megkötendő kétoldalú alapszerződés, hanem egy közös történelmi bizottság felállítása és a közös történelmi események együttes megünneplése is. Bulgária 19. és 20. századi történelméhez hozzátartozik a 18. század végén elindult „nemzeti reneszánsz" folyamata, amelynek szerves része volt a történelmi „nagyság" visszaidézése a török hódítások előtti korszakból. 500 éves török rabság után a bolgár nemzeti mozgalomnak - amely 1876-ban elvezetett a törökellenes április felkeléshez, annak véres leverése pedig az európai közvélemény részéről zöld utat adott a bolgár államiságot újrateremtő, 1877-1878-as orosz beavatkozásnak - szüksége volt hősökre. Ennek következtében a modern bolgár államiságnak is szerves ideológiai részét képezik a történelmi események, így például Cirill és Metód glagolita, majd pedig a tanítványaik által a bolgár királyság területéről az egész ortodox világban elterjesztett cirill ábécé okozta büszkeség is. Ahogyan a bolgár nemzet megmaradásában vezető szerepet játszó bolgár pravoszláv egyház hagyományaival szembeni „szentségtörésnek" számít Ohrid bolgár egyházi szerepének megkérdőjelezése is. De az sem mellékes, hogy a macedónok bolgár jellegének kétségbevonásával értelmét veszti Bulgária 20. századi történelmének egy jelentős része, ugyanis akkor miért vállalták a rengeteg áldozattal járó harcokat az első és második balkáni háborúban, majd pedig az első és második világháborúban. Vagyis, amikor figyelembe vesszük azt, hogy a mai Macedóniának a saját identitása szempontjából szüksége van saját történelemre, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ennek megteremtése során megkérdőjeleződik a bolgár nemzeti identitás alapjait képző történelmi események sora is, legalábbis bolgár szempontból. Hogy ez a vita néha milyen szinteken és milyen módszerekkel zajlik, arra példaként leírok egy szemléltető esetet. A bolgár fél számára a „nemzeti reneszánsz" egyik tudományos vívmánya a Miladinov testvérek, Konsztantin és Dimitar Macedónia területén folytatott népdalgyűjtése, melyet 1861-ben publikáltak Zágrábban. A kötet címe: Bolgár népdalok. (A költő-tanár testvérpárt néha a bolgár reneszánsz Grimm testvéreiként is 2014. ősz 49
