Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Kettős kötődés hatott érdemben a cserearányokra. Ennek fő magyarázata azonban az, hogy a különböző változások összhatásának eredője kiegyenlített volt. A 2005-2013-as időszakban a német cserearányok 2 százalékkal romlottak. Ennél valamivel nagyobb volt a cserearányok romlása az USA esetében, Japán vonatkozásában pedig drámai mértékűről beszélhetünk. A 2005. évi értéket 100-nak véve ez a mutató 2013-ban Németországban 98,0, az Egyesült Államokban 97,7, Japánban pedig mindössze 76,1 százalék volt. Németország a cserearányok javításában a történelem folyamán többször is sikert ért el. 1987-re, magas minőségű exportjának világpiaci árnövekedése révén, mindkét olaj- árrobbanás hatását ledolgozta. A német exportstruktúra jelenleg is kedvező, fajlagos értékesülése jó. A cserearányok alakulása korszakunkban jórészt derivátum, döntően az energiahordozók világpiaci árának alakulásától függ. Németország világgazdasági kapcsolatrendszerében a működőtőke-kivitel expanziója igen jelentős szerepet játszott az újraegyesítés óta eltelt időszakban. A német közvetlen befektetések állománya 1990-ben 115,75 milliárd eurót tett ki, az ezredfordulóig több mint ötszörösére, 2011-ig pedig közel tízszeresére, 1144,03 milliárd euróra nőtt. Ezzel párhuzamos ütemben nőtt az EU27-ekbe irányuló FDI-export is: 1990-ben és 2011- ben egyaránt 54 százaléka irányult az EU-ba. A kontinensek közül Európa után Amerikában fektetik be a legtöbb német tőkét, tőkeexportjuk 27,3 százalékát. Az Ázsiába irányuló tőkekivitelük az elemzett időszakban értékben a hússzorosára emelkedett, ezzel annak részesedése 9,1 százalékra nőtt, Afrikáé viszont 1 százalék alatti maradt. 1990-ben a német FDI-export fő célországa az USA, Franciaország és Fíollandia volt. 2011-ben is az Egyesült Államokban fektették be a legtöbb német tőkét: 22,2 százalékot. A második fő célország, Nagy-Britannia, 2011-ben a német befektetések 10,2 százalékát vette fel. A célországok sorrendjében a Benelux-államok következnek, Franciaország a 6. helyre került. A Kínába irányuló FDI 1990 óta ugrásszerűen megnőtt: az akkori 83 millió euróról az ezredfordulóra 5,62 milliárdra, 2011-re 38,80 milliárd euróra, és a legutóbbi években az expanzió tovább folytatódott. A jelen és a belátható jövő tendenciája, hogy a bruttó hazai termék növekedésénél gyorsabb ütemű a külkereskedelem bővülése, a működőtőke-áramlás pedig az utóbbit is túlszárnyalja. (10. táblázat) A német gazdaság, gazdaságpolitika és az európai integráció Németország kezdettől fogva érdekelt volt a nyugat-európai integrációs törekvésekben, ezért azok aktív formálójaként lépett fel. A Bonn-Párizs-tengely az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalakulásakor annak fő erővonalát képezte. Az NSZK az integrációban való részvételtől a gazdasági expanziós lehetőségeinek kiszélesedését várta, amelyből sikeresen profitált is, és az EGK legnagyobb ipari exportőrévé vált. Az ország az integrációban az Európai Közösség (EK) továbbfejlesztésének fő irányaként már a 2014. tavasz 45
