Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Jeszenszky Géza Miután a teheráni konferencia Magyarország sorsát eldöntötte, csak a szovjet befolyás korlátozása érdekében született meg 1944 októberében Churchill és Sztálin között az azóta is vitatott százalékos egyezmény. Ebben Magyarországon 50-50 százalék lett volna a brit és a szovjet érdekeltség, de Molotov és Eden másnapi tárgyalásán az arányt a Szovjetunió 75 százalékos befolyására módosították. „Nagyjából elfogadott [...] az a leegyszerűsített álláspont, hogy Moszkvában Churchill »eladta«, másként fogalmazva »elárulta« Kelet-Európát az oroszoknak. [...] A valóságban azonban nem így volt."100 A brit külügyminisztérium közép-európai osztályának vezetője, Frank Roberts - évtizedekkel később - joggal nyilatkozta: „Churchillnek nem az volt a célja, hogy népeket adjon át Sztálinnak, hanem éppen az, hogy mentse, ami még menthető! Nem a mi országainkról volt szó, Sztálin kezében volt minden, az ő csapatai foglalták már el vagy készültek elfoglalni ezeket az országokat."101 A világháború utolsó szakaszában Magyarországot Londonban sem megszállt, hanem német csatlós államnak tekintették, angol gépek is bombázták, így hadszíntérré válása, Budapest elpusztítása nem válthatott ki részvétet. A magyar zsidóság nagy többségének deportálása és meggyilkolása sem váltott ki komolyabb figyelmet a német V-2 rakétatámadások árnyékában. Már a két világháború között is egyre inkább látható volt, hogy Nagy-Britanniának Közép-Európában csekély gazdasági érdeke volt, ez is megkönnyítette a korlátlan szovjet befolyásba való beletörődést. Erre még ideológiát, történeti és politikai érveket is talált a Foreign Office helyettes államtitkára, Sir Orme Sargent. Figyelembe kell vennünk, hogy Közép- és Délkelet-Európában - Csehszlovákia kivételével - sosem jött létre a parlamenti demokrácia általunk ismert formája, szabad sajtóval, szabad véleménynyilvánítással. Ezeknek a területeknek a lakossága a háború következtében most annyira kimerült és elszegényedett, mondhatnánk „proletarizálódott", hogy minden bizonnyal egyetlen kívánságuk a megbízható és stabil kormányzat, akár a politikai és egyéni szabadság feláldozásával is. Nem valószínű, hogy küzdeni fognak olyan parlamenti intézményekért, amelyekre sosem tanultak meg támaszkodni és amelyeket sosem tanultak meg tisztelni.102 Ez a lekezelő, sőt lenéző vélemény a mai napig sem tűnt el térségünkkel kapcsolatban a nyugati demokráciákban - de ehhez az itt élők magatartása is hozzájárul. A brit-magyar viszony áttekintésekor az olyan szavak és fogalmak szoktak elhangzani, mint meg nem értés, viszonzatlan szerelem, illúziók, csalódások, holott a viszony valódi meghatározói a fizikai és kulturális távolság, mindenek fölött pedig az érdekek. Ezekhez képest egyenesen meglepő, hogy angol részről időnként milyen komoly érdeklődés, sőt szimpátia mutatkozott. A két világháború, Magyarországnak az ellenséges oldalon állása természetesen erősen megterhelte a kapcsolatokat, de utána jött két komoly felívelés. Az első az 1956-os forradalomnak a magyar nevet megtisztító, az angolokat 168 Külügyi Szemle
