Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Magyarország a brit gondolkodásban volt. Sem Steed, sem Seton-Watson nem volt tagja a békekonferencián részt vevő brit küldöttségnek, de mindketten Párizsban figyelték sokéves munkájuk eredményének megszületését. Az alapelvek sok hibával történt megvalósulásáért így közvetlenül nem tehetők felelőssé, de a döntéseket meghozó szakértők és politikusok sok tekintetben az ő tanítványaik voltak, s a Magyarországról általuk készített elemzések szolgáltak alapul a magyar békeszerződés területi rendelkezéseinek a kidolgozásához. Egészében véve megállapítható, hogy az angolok véleménye középúton volt az ellenséget kíméletlenül büntetni, a barátokat pedig jutalmazni és megerősíteni akaró francia, valamint az igazságos és tartós rendezést kívánó amerikai javaslatok - és politika - között.41 Lloyd George miniszterelnök 1919 tavaszán figyelmeztette kollégáit, hogy „soha nem lesz béke Délkelet-Európában, ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz".42 Ezért 1920 elején, a londoni miniszterelnöki konferencián kísérletet tett a magyar határkérdés újratárgyalására, ezt azonban a Foreign Office hivatalnokai elvetették.43 Szintén méltányosabb magyar határok mellett állt ki az 1919 áprilisában Budapestet fölkereső Smuts, aki Prágában Tomás Masarykot próbálta rávenni a Csallóköz magyar kézben hagyására, amit még az egyébként magyarellenes érzelmű Harold Nicolson is kívánatosnak tartott a békekonferencia határmegállapító vitáiban.44 1920-1940: a magyar határok kérdése A világháború előtt Angliában a „magyarkérdés" a magyar államiság ügye volt, 1920 után Magyarország határairól, illetve a magyar kisebbség helyzetéről szólt. Az angol politika a vörös- és a fehérterror után, még a trianoni békeszerződés aláírása előtt jelentős szerepet vállalt a magyarországi konszolidáció elősegítésében és Horthy Miklós kormányzóvá választásában. George R. Clerk, a külügyminisztérium osztályvezetője 1919 őszén érkezett Budapestre. Elérte a román fosztogatások megfékezését és a csapatok visszavonulását, összehozta a koalíciós Huszár-kormányt, s neki tett ígéretet a Dunántúlon tartózkodó Nemzeti Hadsereg vezére, Horthy altengernagy a politikai szabadságjogok tiszteletben tartására. Az antant nevében fellépő Clerk ahhoz is ragaszkodott, hogy 1920-ban az általános titkos választójog alapján tartsák meg a választásokat. A formális diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt Nagy-Britanniát főbiztosi címmel Budapesten képviselő Thomas Beaumont Hohler még a háború előttről ismerte Horthyt, a róla alkotott kedvező véleménye nagyban segítette annak kormányzóvá választását, illetve a győztesek részéről történt elfogadását.45 Trianon ratifikációja még Franciaországban sem történt meg ellenvetések nélkül, a brit parlament két házában pedig számos tiltakozó hozzászólás hangzott el. A Lordok Házában George Sydenham, James Bryce, Robert Phillimore, az Alsóházban pedig Frederick Llewellyn-Jones, Josiah Clement Wedgwood, Rhys John Davies és Walter 2014. nyár 159
