Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Körösi István még erőteljesebben beágyazódjon az európai integrációba és a nemzetközi kapcsolat- rendszerbe. Partneri súlyát növelte, hogy elmélyítette a német-francia együttműködésben, valamint a maastrichti szerződés kidolgozásában és elfogadtatásában játszott szerepét, és a két ország együtt hozzájárult a Gazdasági és Monetáris Unióhoz vezető út megnyitásához (a szerződést 1992. februárban írták alá). Az ún. egységes belső piac (1993 januárjától) tovább erősítette Németország exportőri szerepét. Az ország politikai súlya megnőtt, az újraegyesítés feladatai és költségei viszont beszűkítették a pénzügyi mozgásterét, különösen az integrációban való pótlólagos pénzügyi tehervállalási képességét.2 A Németországgal szembeni nemzetközi elvárások - elsősorban a gazdasági lokomotív szerep felvállalása és a finanszírozás terén - nagyobbak voltak, mint amit az teljesíteni tudott. Az 1990-es évektől a 2000-2010-es évtized közepéig a német volt az EU egyik leglassabban növekedő gazdasága, így a mozdony, azaz a húzóerő funkciót nem tudta betölteni. Korábban, az integráció előmozdításában, a német szerepvállalás egyszerre jelentette az elmélyítés és a kibővítés támogatását, s mindkettő a német mozgásteret tágította. Az újraegyesítés terheit tapasztalva azonban Németország egyre óvatosabbá vált az EU keleti irányú kibővítésével kapcsolatban. Politikailag támogatta azt, azonban ragaszkodott a csatlakozás feltételrendszerének minden korábbinál részletesebb kidolgozásához és a finanszírozási terhek limitálásához. Máig ható probléma, hogy Közép-Európa nyugati és keleti része nem tudott a kívánatos mértékben összeforrni, a regionális szakadék nagymérvű maradt. Az elmúlt negyedszázadban egyértelmű volt, hogy Németország a nemzetközi politikai, gazdasági, biztonsági kapcsolatrendszerben nem a dominancia irányába kívánt elmozdulni, hanem a multilaterális struktúrákban való megfelelő részvételre törekedett, és különösen a nemzetközi konfliktusokkal kapcsolatban tűnt ki, hogy állásfoglalása és szerepvállalása igen megfontolt, sőt visszafogott. Európa-politikájában gazdaságpolitikai téren (is) a konszenzuskereső pragmatizmus útját követi. A német gazdaság nemzetközi pozícióit értékelve az látható, hogy az újraegyesítés, az integráció, a regionalizáció és a globalizáció kihívásaira adandó, illetve adott együttes válaszadás határozta meg a német gazdaságpolitika irányvonalát. A szociális piacgazdaság szociális jellegének fenntartása az elmúlt negyedszázadban egyre inkább korlátokba ütközött, sőt a véglegesen kiépítettnek látszó jóléti rendszer fontos elemei fenntarthatat- lannak bizonyultak, ezért korlátozni kellett azokat. A különböző reformcsomagok nagy részének fő tartalmát a megszigorítások, leépítések jelentették, így a „reform" kifejezés Németországban (is) majdnem a restrikció szinonimájává vált. Súlyos feladat a szociális piacgazdaság megújítása, a 21. században megvalósítható modelljének kialakítása, amely a fejlesztéspolitika bázisán érné el a pénzügyi stabilitás és a fenntartható fejlődés összeegyeztetését. A kettős kötődés alapján Németország hármas orientációt valósít meg: az európai unióbeli, a közép-európai és a világgazdasági kapcsolatrendszerének 36 Külügyi Szemle
