Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Magyarország a brit gondolkodásban Kossuth Lajos neve ugyan ismert maradt Angliában 1867 után is, mint a nemzeti szabadságeszme egyik szimbóluma, halálakor hosszú cikkek idézték a múltat, de egyetlen számottevő megnyilatkozás sem támogatta függetlenségi ideálját, konföderációs elképzeléseiről szó sem esett, legföljebb elvei melletti kitartását említették elismerőleg.22 Nem a független Magyarország, csupán a hazai Függetlenségi Párt perszonál- uniós, dinasztiahű programja kapott Angliában némi publicitást, de ennek közvetítői többnyire nem angolok, hanem Magyarországról kivándorolt (feltehetően zsidó származású) üzletemberek voltak (Sidney Low, Reich Emil, Felbermann Lajos), akik egy Budapest-központú, Magyar-Osztrák Monarchiát vizionáltak - mint Jókai A jövő század regényé ben. Kiábrándulás és ítélet, 1904-1920 A Habsburg-monarchia (csakúgy mint az Oszmán Birodalom) a hosszú 19. században sokat köszönhetett a hatalmi egyensúly veszedelmes megrendülésétől tartó brit politikának. Az 1904-ben Franciaországgal, 1907-ben pedig Oroszországgal kötött entente (antant) -egyezmények megkötése és az 1908-as boszniai válság után viszont Nagy-Bri- tannia és Ausztria-Magyarország az egymással egyre nyíltabban szembenálló hatalmi csoportosulások tagjaként eltávolodott egymástól. Ezzel együtt számos kérdésben (így a balkáni krízisekben is) egészen 1914-ig jól együttműködtek. Az uralkodók és a két birodalom arisztokráciája között továbbra is fönnállott a kölcsönös rokonszenv, s még az ausztriai, illetve a magyarországi belső viszonyok brit bírálóinak fejében sem fordult meg a Monarchia szándékos bomlasztásának, a nemzetiségi szeparatizmus támogatásának a gondolata. A kettévált Európa békéjét az 1905-ben megválasztott liberális kormány külügyminisztere, Edward Grey úgy remélte megőrizni, ha a hatalmi egyensúlyt a két blokk egyensúlyával valósítja meg. Éppen ezért nem leválasztani kívánta Ausztria-Magyarországot német szövetségeséről, hanem abban reménykedett, hogy a belső konfliktusainak megoldásában biztató tendenciákat is mutató, szláv népei politikai térnyerésének teret engedő soknemzetiségű alakulat önálló külpolitikát folytatva képes lesz lefékezni Németország agresszív hajlamait, és így ellensúlyozni fogja II. Vilmos szeszélyes, az angolokat Indiában és Afrikában időnként komolyan zavaró külpolitikáját. A magyarok iránti brit rokonszenv azonban megrendült az 1904-1906. évi magyar- országi politikai válság hatására, mert cáfolta a millennium idejére elterjedt nézetet, hogy a kitűnő politikai érzékkel bíró magyarok a Monarchia liberalizáló és stabilizáló tényezőjét jelentik. A Függetlenségi Párt és az általa dominált, 1906. áprilisban megalakult koalíciós kormány egyszerre vállalt konfliktust az uralkodóval (a közös hadsereg reformja kapcsán) és a magyarországi nemzetiségekkel. Utóbbiak az 1868-as liberális 2014. nyár 153
