Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)

2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Kaszap Márton: UKIP. Hogyan kell értelmezni a radikális jobboldali párt felemelkedését?

UKIP mert feladnák az általuk képviselt elitellenes retorikát, és kompromisszumot kötnének azzal a párttal, amely a leginkább megtestesíti az elitet. Mindkét párt valószínűleg töb­bet veszítene az együttműködéssel, mint nyerhetne. A Konzervatív Párt ezért komoly dilemmában van az ideális stratégiát illetően. Párhuzamosan több lehetőség is felvetődik, de a párton belül nem alakult ki még az egységes álláspont. Például a Bright Blue think tank szerint határozottan el kellene utasí­tani a UKIP-ot (firmly reject UKIP). Michel Fabricant konzervatív képviselő - ahogy már korábban is említettük - a megegyezésről (a pact) írt. A konzervatív vezetők közt olyan vélemények is elhangzanak, hogy nem szabad megtámadni a UKIP-ot, mert elidege- nítenék a szavazókat (avoid attack, not to aleinate UKIP voters). Végül pedig a Migration Matters Trust elemzőintézet szerint a UKIP ellen összpárti, azaz „LibLabCon" kam­pányt kellene indítani (start anti-UKIP campaign)}7 A UKIP szavazótábora A UKIP-szavazókat általában úgy szokták összefoglalóan leírni, mint „mérges öreg em­bereket" (angry old men). Holott a szociológiai felmérés ennél jóval árnyaltabb képet mu­tat.18 A párt szimpatizánsait ugyanis két nagy csoportra lehet osztani. Egyrészt vannak az elkötelezett törzsszavazók (core loyalists), akik mindig a UKIP-ot támogatják, másrészt pedig az ún. stratégiai szavazók (strategic voters), akik csak az EP-választásokon szavaznak rájuk. Az előbbiek között valóban magasabb az idősek, a férfiak és a bevándorlásellenes attitűddel rendelkezők aránya. Az utóbbiak viszont csak alig térnek el az átlagos brit konzervatív szavazóktól (középosztálybeli, jól szituált, középkorú, tanult emberek). A két csoport együttesen alkotja a UKIP szavazótáborát az EP-választásokon, de a par­lamenti választásokon csak a törzsszavazók maradnak meg. Mivel ez a két tábor időről időre felbomlik és újra összeáll, a választások típusától függően jelentős ingadozás ta­pasztalható a UKIP-ra leadott voksok számában. A 2. táblázat ezt mutatja be. A táblázatból jól látható, hogy a UKIP szavazótáborának száma milyen hektikusan mozog a parlamenti és az EP-választások között. Az áttörés éve 2004 volt, amikor 2,6 millió szavazatot kaptak. Rá egy évvel, 2005-ben viszont elvesztettek 2 millió szavazót. Majd 2009-re ismét növelni tudták a táborukat, 1,9 millió fővel. 2010-ben elvesztettek 1,5 milliót, de 2014-ben ismét nyertek 3,5 millió új támogatót. Röviden összefoglalva: a UKIP az utóbbi tíz évben (2004 óta) az EP-választásokon a teljes szavazat közel 16-27 szá­zalékát kapta meg (azaz rendszeresen túlnyerte magát), míg a parlamenti választásokon rendszeresen alulteljesített, csak 2-3 százalékot kapott. Tehát létezik nagyjából két-há- rom millió fő - őket hívhatjuk stratégiai szavazóknak akiket nem sikerül hosszú távon megőrizni. Ezért valószínűleg sem az EP-, sem az alsóházi választási eredmények nem adnak reális képet a párt igazi támogatottságáról. 2014. nyár 139

Next

/
Oldalképek
Tartalom