Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Kaszap Márton: UKIP. Hogyan kell értelmezni a radikális jobboldali párt felemelkedését?
UKIP konfliktus alakult ki. Ez 1997-ben odáig fajult, hogy a három legnagyobb vetélytársát (Nigel Faragé, David Lott és Michael Holmes) Sked kizárta a pártból. Nem sokkal később azonban jogorvoslat miatt vissza kellett vennie őket. Azt követően pedig pénzügyi visszaélés miatt már őt zárták ki. A UKIP Alan Sked távozása után új stratégiát hirdetett meg: ha a következő EP- választásokon mandátumhoz jutnának, akkor felvennék azokat. A párt korábbi álláspontja és az ekkor meghozott döntésük közti ellentétet azzal a magyarázattal oldották fel, hogy a nemes célok eléréséhez kénytelenek felhasználni a gonosz pénzét is: „We are taking the Devil's money to do God's work".2 Az 1999-es EP-választáson ráadásul új választási rendszer lépett érvénybe Nagy-Britanniában: a korábbi többségi rendszert (first-past-the-post) felváltotta az arányos (proportional) választás. Ez pedig a kis pártoknak kedvezett jobban. A UKIP új stratégiája és a megváltozott választási feltételek oda vezettek, hogy az EP-választásokon a UKIP 7 százalékot ért el, és három európai parlamenti képviselőt (MEP) küldhetett. A UKIP fennállása során először jutott mandátumhoz - igaz, nem hazájukban, hanem az Európai Parlamentben. Az igazi áttörés azonban öt évvel később, a 2004-es EP-választásokon következett be. Akkor a szavazatok 16,2 százalékát kapták meg, ami 12 EP-képviselői helyhez volt elegendő. A sikerben döntő szerepet játszott új politikusuk, Robert Kilroy-Silk. A korábbi munkáspárti képviselő ugyanis nagyon népszerű brit televíziós műsorvezető volt. Nem sokkal később - részben a győzelemtől megittasulva - azonban önálló útra tért. Hamarosan már a UKIP pártvezetését is magáénak követelte, de a pártelnöki választáson alul maradt. Végül 2005-ben elhagyta a pártot. A belső megosztottság hatására 2005-ben a parlamenti választásokon a UKIP ismét nagyon rosszul teljesített (2,2 százalék). A kudarc után, 2006-tól Nigel Faragé * vette át a párt irányítását, akinek a legfőbb célkitűzése a UKIP mainstream irányába történő elmozdítása volt. Az új stratégiával 2009-ben ismét nagy sikert arattak: 17 százalékot és 13 EP-képviselőt szereztek. Faragé ezután lemondott, hogy jobban tudjon koncentrálni az EP-képviselői munkájára, de 2010-ben ismét visszatért, és azóta is ő vezeti a pártot. Egy témájú párt vagy sem? A UKIP-ot gyakran illetik azzal a váddal, hogy csak egy témával rendelkezik: kilépni az EU-ból. Ugyanakkor a párt ezt a vádat elutasítja, és azt állítja, hogy az EU-n kívül is vannak témái. Ennek eldöntésére a következőkben megnézzük a legutóbbi három választás (a 2010-es parlamenti, a 2013-14-es önkormányzati és a * Nigel Faragé vezetéknevét sokszor fogjuk használni, és fontos a kiejtést tisztázni. Ez nemcsak a külföldieknek okoz gondot, hanem még a briteknek is. Kétféleképpen lehet ejteni: [Ferödzs] vagy [Förázs]. Faragé inkább az utóbbit használja, de az elsőt is elfogadja. Bővebben: YouTube (2010): Faragé vs Paxman, Newsnight (UKIP webmaster's channel), 18 April 2010. 2014. nyár 131
