Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Népszavazások az Egyesült Királyságban infláció már 9 százalékos volt, a bérek emelkedése pedig 14 százalékos, úgy, hogy a reálgazdasági teljesítmény ettől elmaradt.35 Az EK-tagság feladását propagáló többi gazdasági érv mind a tagság kedvezőtlen hozományaival kapcsolatos. Valamennyi olyan kérdés, amely azóta foglalkoztatja a brit gazdasági szereplőket és közvéleményt, amióta felmerült az európai integrációhoz való csatlakozás lehetősége. Konkrétan: az árnövekedéstől és a munkahelyek elvesztésétől való félelem, a kereskedelmi mérleg további romlása, a gazdasági növekedés lassulása, a szakszervezeti jogok gyengülése, a Brit Nemzetközösség háttérbe szorulása, a versenyképesség romlása és az olcsó munkaerő tőkeelszívó hatása.36 Az érvek többsége egymással összefüggésben van. Az EK-tagsággal az Egyesült Királyságnak le kellett mondania azokról a gazdaságikereskedelmi kapcsolatokról, melyeket a Brit Nemzetközösség országaival a birodalmi korszakban alakított ki. A churchilli „három ölelkező kör" elméletben az Egyesült Államok és a nemzetközösségi területek mindig is elsőbbséget élveztek az európai kontinenssel szemben. Az utóbbiak elvesztése azt jelentette, hogy a hagyományosan onnét beszerzett termékeket máshonnan, feltehetően az európai piacról kellett pótolni. Viszont azokat a termékeket, melyeket nem tudta európai megfelelővel helyettesíteni, csak magasabb vám fizetésével hozhatta be a Közös Piacra. Ezzel a közös költségvetésbe történő befizetései jelentősen megugrottak, jóval meghaladták a visszakapott ösz- szegeket, az ország így nettó befizetővé vált. A visszaosztott források jelentős részét ugyanis a közös agrárpolitika (KAP) keretében használják fel, amiből az Egyesült Királyság csak minimálisan részesült és részesül a mai napig, mert földjei szerkezetük és minőségük alapján nem tartoznak a támogatásra szoruló területek közé. A Szakszervezeti Kongresszus véleménye szerint a Közös Piac egyértelműen a nagyvállalatoknak kedvezett, egyenesen azok érdekeinek „meghosszabbítása"37 volt. A csatlakozás révén egy óriási piac nyílt meg a termelők előtt, melyre csak úgy tudtak versenyképes termékeket szállítani, ha a termelési költségeket minimalizálták - ekkora termelésnél ez a méretgazdaságosság elérésével lehetséges. Ez viszont több szempontból is veszélyes a brit munkaerőre nézve. Egyrészt a kisebb hatékonyságú gyárak bezárásával fenyeget abban az esetben, ha a nagyüzemi termelésre való átállás az országon belül történik. Másik - és kedvezőtlenebb - lehetőség, hogy a hazai termelést teljesen megszüntetik, és azt az olcsó munkaerő vonzásának engedve valamelyik tagállamba helyezik át. Ezzel többszörös kárt okoznak az országnak: a munkavállalók elveszítik munkájukat, így csökken a hazai piacon a fogyasztás, a vállalat pedig nem a nemzeti kasszába fizeti be a járulékokat és adókat, hanem egy másik tagállaméba. Ebben a környezetben a szakszervezetek is sokkal nehezebben tudják ellátni feladatukat: a munka- vállalók védelmét. Természetesen a politikai szférát érintő aggályai is voltak a Szakszervezeti Kongresz- szusnak. Ahogy a csatlakozást övező politikai vitákban, úgy itt is a szuverenitás volt 2014. nyár 111
