Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Klein Dóra rendszerben. Egy azonban közös bennük: igazi megoldást egyik sem eredményezett. Hiszen a szigetország és az európai integráció viszonya továbbra sem tekinthető rendezettnek: az Egyesült Királyság számos kérdésben az unióstól eltérő álláspontot vall magáénak, és nem úgy tűnik, hogy a vélemények a jövőben konvergálnának. Az alternatív választási rendszerről tartott népszavazásra pedig alapjában véve a koalíciós megállapodás részeként kötelezte magát a kormány. Azonban a liberális demokraták számára az alternatív választási rendszer csak egy lépés volt az általuk helyesnek tartott irányba, tehát az arról született döntés számukra kedvezőtlen kompromisszum volt. Ok nagyobb elmozdulást szerettek volna elérni az arányos választási rendszer felé, de ez a megoldás volt a „legkisebb közös többszörös" a konzervatívokkal.22 A népszavazások vizsgálatának területe még nem egészen kiforrott, ezért az alkalmazott elméleteknél a szakirodalom számos esetben párhuzamot von a választások vizsgálatának tudományával, melynek elméleti háttere sokkal megalapozottabb, sokkal előrehaladottabb elemzési rendszerekkel dolgozik. Bár ezek nem teljesen ültethetők át a népszavazások vizsgálatára, megfelelő kiindulási alapot biztosítanak a vizsgálódáshoz. A népszavazásokat olykor a másodlagos választások (second-order elections) kategóriájába is szokták sorolni, amely hagyományosan a helyi, a regionális vagy az EP-válasz- tásokat tartalmazza. E kategorizálás miatt indokolt lehet a választásoknál használatos elemzési szempontok és eszközök átvétele. A két kiemelt referendum esetében rendre áttekintem a szavazás kontextusát, a legmeghatározóbb szereplőket, a kampányfolyamatot, illetve a választói magatartást befolyásoló tényezőket. A politikai pártok és a népszavazás A népszavazás során a lakosság nem arról dönt, hogy kinek a kezében legyen a hatalom, vagy ki alakítson kormányt, hanem valamilyen kérdésben (issue) foglal állást.23 A népszavazások kiírása mögötti motivációknál a döntés legitimitásának növelése vagy a nép bevonása mellett megjelent a kormánypárt megosztottságának kérdése is. Az 1975-ös népszavazásra éppen azért került sor, mert az újonnan megválasztott Munkáspárt maga is megosztott volt az annak tárgyát alkotó kérdésben. 1970-ben, még miniszterelnökként Harold Wilson úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja népszavazás kiírását a közös piacbeli tagságról, a pártján belüli nyomás hatására később mégis ígéretet tett (már a Heath-kormány alatt, ellenzékben) arra, hogy kikéri a lakosság véleményét a kérdésben.24 Wilson - immár újra miniszterelnökként - politikai hitelességét veszélyeztette volna, ha nem tesz eleget ígéretének. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy az európai integrációból való kilépés túlnyomórészt negatív következményeket vonna maga után, tehát a korábbi vehemens ellenkezés dacára sem volt kívánatos egy, az „Igen" győzelmével végződő népszavazás. 108 Külügyi Szemle
