Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Somai Miklós: A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re
Somai Miklós a franciának és az olasznak, harmada a németnek és a svédnek, negyede-ötöde a hollandnak. A helyzet tarthatatlanságát és igazságtalanságát - azt, hogy a rebate továbbra is csak egyetlen tagországra vonatkozzon, nagysága a keleti bővülés hatására (2007- 2013 versus 1997-2003) több mint 50 százalékkal nőjön, s mindezek következtében az Egyesült Királyság (Finnország szintjén) továbbra is a többi fejlett tagországnál jóval kedvezőbb nettó egyenleggel rendelkezzen - a Bizottság is érzékelte, s végül, 2004-ben egy általános korrekciós mechanizmus bevezetésére tett javaslatot. 2. tábla Átlagos éves operatív egyenlegek a 2001-2008 közötti időszakban (a GNI százalékában) FI UK AT FR DK IT BE DE SE LU NL-0,08%-0,10%-0,16%-0,16%-0,16%-0,17%-0,23%-0,31%-0,33%-0,34%-0,46% Forrás: „EU Budget 2012. Financial Report". European Commission, http://ec.europa.eu/budget/ financialreport/pdf/financialreport-2012_en.pdf, 2013.110-111. o. A bevezetendő új rendszer (generalised correction mechanism, GCM) arra irányult, hogy bármely tagország az EU-büdzsében kialakult negatív egyenlegének a GNI 0,35 százalékát meghaladó részéből maximum kétharmadot visszakaphasson. A rebate-tel ellentétben a GCM finanszírozásában minden tagország részt vett volna, de az összes költség nem haladhatta volna meg az évi 7,5 milliárd eurót. A technikai részleteket tekintve a GCM nagyjából úgy működött volna, mint a rebate - az előnyök és hátrányok semlegesítését szolgáló egyéb mechanizmusok nélkül. Az alkalmazkodás nehézségeit négyéves átmeneti periódus segítette volna. A GCM - mely a kalkulációk alapján a britek mellett a rebate rebate-jében részesülő tagállamoknak juttatott volna visszatérítést - Ausztrián (és persze az Egyesült Királyságon) kívül minden EU-tag számára a GNI néhány század százalékával kedvezőbb költségvetési helyzetet eredményezett volna ahhoz képest, mintha maradt volna minden a régiben.47 A GCM-et azonban soha nem vezették be, mert míg a többség helyzetén igen keveset javított, addig a britekén túl sokat rontott volna. Ennek bemutatására álljon itt néhány adat: az 1997-2003 közötti hétéves időszakban a rebate évi átlagban 4,6 milliárd euróra rúgott, ami a 2007-2013-as költségvetési időszakban (változatlan rezsim mellett) 7,1 mil- liárdra emelkedett volna; ezzel szemben a GCM a briteknek (az átmeneti időszak hatását is beleszámolva) évi 3,1, normál működés mellett pedig 2,1 milliárd euró visszatérítést kínált.48 Ennyi pénzt - vagyis az MFF teljes időszakára (7 évére) nézve 28-35 milliárd eurót - a brit kormány egyszerűen nem hagyhatott veszni. Ezek után a 2005. júniusi EU- csúcson Tony Blair visszautasította, hogy a CAP-büdzsé lényegi visszanyesése nélkül módosítsák a rebate-et, és a 2007-2013-as MFF-ről szóló döntés félévet késett.49 90 Külügyi Szemle
