Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei
Gálik Zoltán a lisszaboni szerződés által bevezetett „sárga lap" módszert kiszélesítenék, a nemzeti parlamenteknek juttatott mérlegelési idő kiterjesztésével. Három nemzeti parlament ellenállása esetén a Bizottságnak értesítenie kellene a többi országét, és jelentősen több időt kellene biztosítania nekik a javaslat vizsgálatára. „Vészfék" bevezetésével gyakorlatilag felélesztenék a hatvanas években alkalmazott gyakorlatot, a „luxemburgi kompromisszumot", amely minősített többségi szavazás esetén is megengedi egy tagállamnak, hogy amennyiben a nemzeti érdekeit sértő javaslatot tárgyalnak a tagállamok, a kezdeményezést levehesse a napirendről (burkolt vétó lehetősége). A dokumentum kritizálja az Európai Bíróság jogértelmezési gyakorlatát, és új mechanizmus kidolgozását látja szükségesnek a jogszabályok módosításának folyamatára vonatkozóan. A szavazási rendszerek területén a bankunió esetében már használt kettős többségi rendszert más területekre is kiterjesztené, mivel reális veszélyként értékeli, hogy az euróövezet tagállamai leszavazzák az övezeten kívül állókat. Végül megalkotnák az információ- szabadságra vonatkozó törvényt, amely a tagállamok polgárainak biztosítana hozzáférést a közérdekű információkhoz. A 2014-es európai parlamenti választások hatása A 2014 májusában megtartott európai parlamenti választások nem okoztak meglepetést, a közvélemény-kutatók által több hónappal korábban jelzett eredményeket hozták. A Nigel Faragé által vezetett populista, xenofób és Európa-ellenes Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) a szavazatok 27,5 százalékával az összesen 73 brit európai parlamenti képviselői helyből 24-et szerzett meg. Második lett a Munkáspárt, 25,4 százalékkal, 20 képviselővel, a harmadik helyen a Konzervatív Párt végzett, 23,9 százalékkal, 19 képviselővel. A közéletet alaposan felforgatták az eredmények, hiszen közel száz éve nem fordult elő, hogy országos szintű választáson ne a három történelmi párt egyike nyerjen. Az EP-választások eredménye intő jel a Konzervatív Párt számára, de Faragé a Munkáspárt választói bázisát is megcélozta, ezért a baloldal sem lehet nyugodt. A Liberális Demokraták a választások egyértelmű vesztese: a Zöld Párt mögött, a negyedik helyen végzett, 6,61 százalékkal, és egyetlen képviselőt tudott csak a Parlamentbe küldeni. A hangos, határozott Európa-ellenességgel kampányoló Faragé nem vállalt közösséget a szélsőséges európai pártokkal, kampányában az Európai Unióból való kilépést és az elmúlt év során a konzervatívok által is az Európa-politika középpontjába helyezett bevándorlással kapcsolatos kérdéseket állította. A UKIP-nak nincs képviselője a Westminsterben, korábban mérsékelt választási sikereket tudhatott csak magáénak. Az EP-választásokat az önkormányzati választásokkal együtt tartották, és akárcsak az európai, az önkormányzati eredményeken is érezhető a UKIP határozott előretörése. A négy évvel ezelőtti eredményekhez képest megháromszorozták a 70 Külügyi Szemle
