Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Bóta Zsolt: Mit várhatunk az új német kormánytól Európa-, kül- és biztonságpolitikai téren?
Mit várhatunk az új német kormánytól nagy tagállamra is - egyformán kell vonatkoznia, s a belpolitikába való be nem avatkozás elve itt nem érvényesülhet.10 A kereszténydemokraták felfogása szerint az Európai Unióban a mostaninál pontosabban meg kell határozni a jogállamiság kritériumait, ugyanakkor ebből ne alakulhasson ki gyámkodás, ne Brüsszel mondja meg mindenben, hogy mi a jó és mi a rossz. Fél szemmel Londonra és az EP-re, avagy Németország mint az uniós hatáskörök renacionalizálásának egyik élharcosa? Tavaly augusztus óta az egyes uniós hatáskörök renacionalizálásához való német hozzáállás témája benne volt a levegőben, bár a csak szórványos nyilatkozatok és a szavazatfogásra való alkalmatlansága miatt a választási kampány záró szakaszában és a koalíciós tárgyalások alatt nem kapott nagy visszhangot. A CDU február 8-án elfogadott európai parlamenti választási programjában újra felbukkant a kérdés. A német konzervatívok szerint egy emberközeli és demokratikus politikai unió megerősítéséhez azt is lehetővé kellene tenni, hogy bizonyos kérdések az európai intézményektől nemzeti hatáskörbe kerüljenek vissza. Emellett hitet tesznek az euró és az eurózóna mélyebb integrációja mellett, hosszú távú célként pedig a közös európai hadsereg felállítását és az Európai Bizottság elnöki posztjának közvetlen választás útján történő betöltését tűzik a zászlajukra. Előzménye mindennek egy tavaly nyár végi Merkel-interjú,11 amely leginkább a brit Európa-politikusokat villanyozta fel, lévén hogy az a szájízüknek megfelelő tartalmú volt („a több Európa nem kell, hogy feltétlenül több Brüsszelt jelentsen"). Mindezt Londonban azonnal a cameroni EU-politika megtámogatásaként értelmezték, s annyi igazság feltétlenül lehetett is ebben, hogy Berlin fontosnak tartja Nagy-Britannia EU- tagságát, és igyekszik elejét venni annak a már nem is csak eltávolodási, hanem már-már egyenesen elszakadási folyamatnak, amely Londonban elindult. Egyidejűleg azt is célozza, hogy a brit EU-szkeptikus szakadár pártok ne erősödjenek meg túlságosan a konzervatív testvérpárt rovására, és ne érhessenek el nyugtalanítóan jó eredményt az EP- választáson. Továbbá ki kívánja fogni a szelet a német EU-szkeptikusok vitorlájából is. Meg kell persze jegyezni, az EU-szkepszis Németországban sajátosan jelentkezik: valójában nincs jelentős, ezen nézet mellé felsorakozó politikai erő. Különösen tisztelni való ez a teljesítmény egy olyan országban, ahol az adófizető választók az európai válságkezelés és a más országok talpon maradása érdekében szükséges terhek legnagyobb részét viselik. A 2013. szeptemberi választáson közel 5 százalékot szerzett, az EP-választáson pedig várhatóan majd ennél is jobban szereplő Alternatíva Németországnak párt - némi leegyszerűsítéssel - nem euroszkeptikus, hanem eurószkeptikus párt, azaz nem az Unió egészével, hanem csak annak közös fizetőeszközével vannak 2014. tavasz 25
