Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA, BRIT IDENTITÁS - Magyarics Tamás: Brit kül- és biztonságpolitikai dilemmák a 21. század elején
Magyarics Tamás két ország korábbi globális pozíciójából és súlyából származó - státuszszimbólumokkal együtt, mint például az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó, vétójoggal rendelkező tagsága. A brit nukleáris elrettentő erőt azonban elsősorban nem egy önkéntes, hanem egy kényszerű lemondás fenyegeti; ha ugyanis a 2014. szeptemberi népszavazáson a skótok többsége igent mond a függetlenségre, akkor a brit nukleáris fegyvereket hordozó tengeralattjáróknak el kell hagyniuk a faslane-i bázist. Az esetleges átköltöztetés csillagászati összegeket emésztene fel, nem is szólva az időtényezőről.40 Az amerikaibrit „különleges kapcsolatban" egy nukleáris fegyverekkel nem rendelkező Egyesült Királyság katonai szempontból még a korábban említetteknél is jobban leértékelődne az Egyesült Államok számára, hiszen a brit nukleáris elrettentő erő jelenti - a hírszerzés terén meglévő stratégiai együttműködésen, a brit erők professzionalizmusán és a brit hagyományos erők még mindig elismert képességein kívül - a két ország biztonságpolitikai együttműködésének gerincét.41 Politikai síkon a következő évek kulcskérdése Nagy-Britannia és az Európai Unió jövője tekintetében is az uniós tagságról szóló esetleges brit népszavazás. A „brixit" sok szempontból teljesen új helyzetet teremtene kül- és biztonságpolitikai téren. Az egyik legvalószínűbb lehetséges következménye a német-francia föderális elképzelések megerősödése lenne. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulásának feltehetőleg több vesztese, mint nyertese lenne. Az Egyesült Királyság kiszorulna az európai döntéshozatali mechanizmusból, miközben a Brüsszelben hozott döntések jelentős része közvetlenül vagy közvetve érintené a biztonsági, politikai, gazdasági, pénzügyi és társadalmi helyzetét. Némileg leegyszerűsítve: „róla döntenének, nélküle". Miután a transzatlanti kapcsolatok raison d'etre-é]e nagy részben, sőt döntően az Egyesült Királyság európai uniós tagságából adódik, London nem csupán Brüsszelben, hanem Washingtonban is elveszítené a befolyásának egy részét. Az Egyesült Királyság esetleges távozásával az EU-ban komoly ellensúly nélkül maradnának a radikális föderalisták, és az általuk később minden valószínűség szerint áterőltetett központosítás nem biztos, hogy (vagy így is fogalmazhatnánk: biztos, hogy nem) szolgálná minden tagország érdekét. Egy Nagy-Britannia nélküli Európai Unió a jelenleginél zártabb közösséget alkotna, annak előnyeivel és hátrányaival egyetemben. Továbbá, az Egyesült Királyság részben annak köszönhetően tud a tényleges súlyánál magasabb „súlycsoportban" játszani, mert a kapcsolati rendszere szinte példa nélkülien széles a világban, és ennek a hálózatnak az egyik legfontosabb láncszemét a multilaterális intézmények és szervezetek jelentik. Az Európai Unió részbeni „elvesztése" ebben a tekintetben is súlyos károkat okozna Londonnak. Sőt, hosszabb távon még akár drámai geopolitikai átrendeződést is elindíthat az Egyesült Királyság kiválása. A Nagy-Britannia nemzetközi súlya nélküli Európai Unió a jelenleginél hátrányosabb helyzetbe kerülne a többi erőközponttal szemben az erőforrásokért és piacokért folytatott versengésben, nem is szólva arról, hogy a szomszédságában jelentkező konfliktusokat és válságokat sokkal nehezebben tudná kezelni. 30 Külügyi Szemle
