Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - MAGYAR-NÉMET KAPCSOLATOK - Bóta Zsolt: Mit várhatunk az új német kormánytól Európa-, kül- és biztonságpolitikai téren?
Bóta Zsolt A bankfelügyelet kapcsán Németország a mielőbbi végrehajtást szorgalmazza, ragaszkodik a felügyelet és a pénzpolitika szigorú elválasztásától az Európai Központi Bankon belül. A bankszanálás és -felszámolás esetén a világosan meghatározott helytállási sorrend szigorú betartása prioritás Berlin számára. A jövőben nem az adófizetőknek, hanem a tulajdonosoknak és a banki hitelezőknek kell helyt állniuk és 100.000 eurónyi betétig védelmet biztosítaniuk a betétesek számára. Németország az európai szanálási mechanizmus mielőbbi kialakítását javasolja, de annak jogilag szilárd lábakon kell állnia, és garantálni kell a tagállamok költségvetési szuverenitásának megőrzését. Ezzel a háttérrel támogatja egy európai szanálási hatóság létrehozását a rendszerreleváns, határokon átnyúló tevékenységi körrel működő bankok számára. Támogatja egy európai szanálási alap felállítását is, amelynek finanszírozása teljes mértékben banki hozzájárulásokból állna majd, és mértéke a bankok rendszer-relevanciájához és a rizikó mértékéhez igazodna. A koalíciós kormány célja, hogy az erre felhasznált tagállami források ne számítsanak a 3 százalékos deficitcél teljesülésének mérésekor. Van olyan pontja a német kormányprogramnak, amelyik kifejezetten rímel a magyarra: ez pedig az európai ipar megerősítésének szándéka. Ennek egyik útja-módja az ipari infrastruktúra erősítése. A másik a versenyképességi és költséghatékonysági szempontok fokozottabb figyelembe vétele a brüsszeli és a berlini politikai döntéshozatal során. Berlin konkrét tervet fog megkövetelni az Európai Bizottságtól arra vonatkozóan, hogyan lehet csökkenteni az európai szabályozást az iparban, különösen a kis- és középvállalkozások esetén. Németország szorgalmazza, hogy az Európai Tanács évente egyszer állam- és kormányfői szinten foglalkozzon az EU kül- és biztonságpolitikai kérdéseivel. Az uniós intézményi reformok előmozdítása érdekében fontosnak tartja az Általános Ügyek Tanácsa szerepének erősítését, és szorgalmazzák, hogy államtitkári helyett külügyminiszteri legyen a tagállami részvétel szintje. Utóbbi esetében Frank-Walter Steinmeier külügyminiszternek az az ambíciója is tetten érhető, hogy a Kancellári Hivataltól fokozottabban a saját minisztériuma hatáskörébe vonja az európai uniós ügyek vitelét - felismervén, hogy az Európa-politika általában „hálás", a maga és pártja népszerűsége szempontjából „pontokat hozó" terület. Akár Merkel, akár Steinmeier viszi a prímet az Európa-politikában, az euróválság- kezelés (adósságválság-kezelés) marad a legfontosabb, legégetőbb feladat. Németországnak - a márka iránti nosztalgiák ellenére - „édes gyermeke" (és tegyük hozzá: sok hasznot hozó gyermeke) az euró, amelynek stabilitása mellett mindig is kiállt. Továbbra is hajlandó szolidárisán hozzájárulni a válságkezeléshez, de az a nézete, hogy változatlanul érvényesülnie kell annak az alapelvnek, amely szerint első körben minden tagállam maga áll helyt magáért, vagyis az adósságok közösségiesítését elutasítja. Az 22 Külügyi Szemle
