Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMET KÜLPOLITIKA ÉS EMLÉKEZÉSKULTÚRA - Hausmann Róbert: Emlékezéskultúra a német-izraeli kapcsolatokban - A "normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" és alakulása 1990 után
Hausmann Róbert A német-izraeli üzleti kapcsolatok is alapvetően pragmatizmust tükröznek. A SAP, a Siemens és a Deutsche Telekom német nagyvállalatnak az elmúlt években megvalósult jelentős izraeli befektetései, valamint a Federmann Enterprises vagy az ISCAR és más hasonló izraeli nagyvállalatok németországi jelenléte bizonyítják ezt.142 A 2008-as kormánykonzultáción határozták el a magánszektort érintő magas szintű német-izraeli találkozók szervezését az üzleti lehetőségekről, befektetési és kockázati tőkéről, valamint az energiahatékonyság területén történő együttműködésről.143 Azonban még az üzleti kapcsolatok terén is megmutatkozik a német-izraeli reláció „normalizálhatatlanságának" jelensége. Egyrészt a DaimlerChrysler, a Siemens vagy a Lufthansa Izrael iránti különleges felelősségvállalása révén, másrészt a legtöbb német nagyvállalat ún. kárpótlási alapba (Entschädigungsfond) történő befizetéseiben.144 Összegzés A német-izraeli kapcsolatok jellegét a „normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja" koncepción keresztül lehet megérteni. Ez tulajdonképpen kettős paradoxon, hiszen maga a két fogalom is ellentmond egymásnak, de ezen belül a „normalizálhatatlanság" jellemzője önmagában is ellentétekkel teli kifejezés. A kapcsolatok „normalizálhatatlan- sága" egy olyan aszimmetrikus jelenség, melyben a „normalizálhatatlanság" éppen a német-izraeli kapcsolatok szöveteibe mélyen beivódott, elsősorban a német fél részéről, normáktól és értékektől való vezéreltséget jelenti, ami a reláció olyan egyedi dimenzióiban jelenik meg, mint a német jóvátétel-politika, a különleges német identitás és a német-zsidó viszony, továbbá a kapcsolatoknak a közvélemény általi különleges megítélése. A „normalizálhatatlanság" jegye magában hordozza azt is, hogy a németizraeli kapcsolatok hosszú távú fejlődésében prognosztizálható egy, a pragmatikus együttműködésekre is kiható egyedi dimenzió fennmaradása. Ugyanakkor a „normalizálhatatlanság" mellett a kapcsolatokat a gyakorlati együttműködések számának növekedése is jellemzi. Az „új normalizáció", például a német-izraeli kapcsolatok 1990 utáni nagyfokú intézményesülése, a politikai, gazdasági, valamint a K+F dimenziókban érhető utol. Ennek során hozták létre az azt leginkább megtestesítő intézményt: a német-izraeli kormánykonzultációt.145 Ugyanakkor az „új normalizációt" is áthatja a kapcsolatok egyedisége, „normalizálhatatlansága": a politikai-védelmi szegmensben ezt az Izrael biztonságáért és létéért vállalt különleges - katonai dimenzióval is kibővült - német felelősség és garancia, a gazdasági szegmensben pedig a német üzleti szféra Izraelért vállalt egyedi - üzleti nyelven: társadalmi - felelősségvállalása (CSR) bizonyítja. Végső soron ezt a napjaink „új normalizációjában" megjelenő „normalizálhatatlanságot" írja le a „normalizálhatatlan kapcsolat normalizációja", amely a relációk egyediségét is alátámasztja. 166 Külügyi Szemle
